Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KÖNYVSZEMLE
Health, illness, and Medical Care in Japan. Cultural and Social Dimensions. Edited by Edward Norbcck — Margaret Lock. Honolulu, University of Hawaii Press, 1987. 202 p. Hiánypótló könyvet vehet kezébe az olvasó, mivel a modern Japán egészségügyi helyzetéről nemigen áll rendelkezésre irodalom. A tanulmánygyűjtemény írásaiban közös, hogy a modernizáció aspektusából elemzik az egészégügyet. W. E. Steslicke The Japanese State of Health: A Political-Economic Perspective című tanulmányában a modernizáció hatását mind a populációra mind az egészégügyi struktúrára tekintettel vizsgálja. Statisztikai adatok felhasználásával összehasonlítja Japán és más iparilag fejlett országok népességének főbb egészségügyi mutatóit. Például a születéskor várható élettartamot, amelyben Japán (1985-ben) még Svédországot is megelőzve az első helyen állt. A főbb halálok közül Japán kiemelkedik az öngyilkosságok magas számarányával, amiben csak az NSZK előzi meg. Másrészt a szerző időbeni összehasonlításokat is tesz, mint például a születéskor várható élettartam változása. Japánban a születéskor várható élettartam 1945-ben a férfiaknál 23,9 év, a nőknél 37,5 év volt. míg 1984-ben ez az érték a férfiaknál 74,54 évre a nőknél 80,18 évre emelkedett. Ez az egyik legjobb mutató a modernizáció, a modern egészségügyi struktúrák, a modern társadalom korfájának indirekt bizonyítására. Milyen kár, hogy az összehasonlítás alapja éppen az 1945-ös év. amelynek értékei a háborús veszteségek miatt valószínűleg lefelé torzítottak. A tanulmány másik témaköre magának az egészségügyi struktúrának az elemzése, ugyancsak statisztikai mutatók felhasználásával, mint például a bérezés, kórházi ágyak, orvosok, ápolók száma. A szerző a japán gazdasági csoda és az egészségügy fejlődése közötti korrelációt tételez fel. A gazdasági és egészségügyi alrendszerek csak kölcsönhatások és együttfejlődés eredményeképpen érhették el a jelenlegi magas színvonalat. Susan Oprett Long Health Care Providers: Technology, Policy and Professional Dominance című írásában viszont a történelmi dimenzió hangsúlyozódik. A tanulmány a modern egészségügy kialakulását ismerteti. A japán egészségügy különböző nyugati (holland, német, amerikai) struktúrák szelektív átvételével fejlődött. A japán politikai elitnek meghatározó szerepe volt a modern technológiáknak a speciális kulturális környezethez való adaptációjában. Ez nem jelenti azonban azt, hogy mechanikus átvételről lett volna szó. A szerző Ben Davis elméletére utal, mely szerint a tudományos tevékenységekben jelentkező különbségek a társadalmak eltérő kulturális értékeivel magyarázhatóak. Ben Davis elméletét mutatis mutandis, az egészség területén is érvényesnek tekinti. A legjellemzőbb kulturális különbségeknek a férfiak és nők kapcsolatát, az alárendeltségi viszonyokat, az erősen hierarchizált struktúrákat tartja. Az egyes tanulmányok végén a téma elmélyültebb tanulmányozását segítő irodalomjegyzékek találhatóak. A könyv hasznos olvasmány a modern társadalom iránt érdeklődők számára. Gyukits György Heintel, Brigitte— Heintel, Helmut: Franz Joseph Gall: Bibliographie. Stuttgart, Scheufelc, 1985. 41 p. ill. Franz Joseph Gall (1758—1828) a frenologia elméletének megalkotója. Tevékenysége már életében nagy vitákat kavart, rajongóivá vagy ellenségeivé téve kortársait. A vita máig sem dőlt el: zseniális neurológus volt-e Gall. vagy sarlatán. Századunk második felében életműve újra az érdeklődés középpontjába került. Olyan neves kutatók foglalkoztak vele, mint Erwin Heinz Ackerknecht és Emu 1 esky. A szerzőpáros nem foglal állást egyértelműen a kérdésben, bár a bibliográfiát szubjektívnek minősíti. Az igényes kiállítású kis kötet F. J. Gall nyomtatásában megjelent műveinek, kisebb közleményeinek és leveleinek jegyzéke, az első kiadások időrendjében. Az egyes tételek tartalmazzák a művek címlaphű, részletes, formai leírását, és rövid, idézetekkel alátámasztott tartalmi ismertetését, sokszor utalva a megjelenés körülményeire és a fogadtatásra is. Az eredeti kiadásokon kívül a szerzők összegyűjtik és a megfelelő tételhez sorolják az utánközléseket és a fordításokat is. A bibliográfiának ez a része nyilván bővíthető lenne. Még egy megjegyzés:
