Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
KÖNYVSZEMLE
ugyanolyan betegségnek értelmezte, mint bármely más betegséget, s ennek megfelelően pontos leírását igyekezett adni és természeti okait kutatta. Sydenham szerint a hisztéria a nőknél ugyanaz mint a hypochondria a férfiaknál, azaz az ideg- és érzelem-zavarok körébe tartozik. Mesmer animális magnetizmusa ugyancsak egy fejezet e betegség történetében. Bár zavaros ideológiára épült, mégis az a tény, hogy Mesmer a hisztériát a makroszféra hatásaként bekövetkezett idegbetegségnek tartotta, melyet az ő magnetikus gyógymódjával közvetlenül kezelni is lehet, kétségtelenül új szemléletet közvetített. Az igazi tudományos megközelítést azonban csak Charcot fellépése és a Salpetrière kórházban végzett munkája hozta meg. Ettől kezdve a hisztéria — más betegségekhez hasonlóan — klinikailag vizsgálható az epilepsziától, a neuraszténiától stb. Charcot korszakos megállapításait követően a hisztéria felfogásában az úgynevezett neurológiai felfogás vált uralkodóvá. Ezt a felfogást csak a pszichoanalitikus iskola, nevezetesen Freud kérdőjelezte meg, illetve pontosította, a hisztéria okát elsősorban a (gyermekkori) szexuális traumákban jelölve meg. Manapság a hisztériát általában a pszichiátria tárgykörébe utalják és pszicho-szomatikus betegségnek tekintik. Ez azonban még nem jelenti egyúttal a betegség teljes kiküszöböléséi is, mert amint a szerző jogos szkepszissel és Charcot szavaival idézve vallja: hisztéria mindig volt, minden időben és helyen, és semmi jel sem mutat arra, hogy valaha is kiveszne. SzJarky Mária FuWeikang: Traditional Chinese Medicine and Pharmacology. Beijing, Foreign Language Press, 1985. 105 p. ills. A hagyományos kínai orvoslás nem egyszerűen az orvostörténclem vagy az ethnomedicina vizsgálatának relikviaszerű tárgya, hanem a Távol-Keleten élő napi gyakorlat, sőt a nyugati világ felé irányuló expanziójáról beszélhetünk. Ennek megfelelően mind gyakrabban látnak napvilágot komoly tudományos monográfiák vagy ismeretterjesztő irányultságú művek. A tárgyalt könyv ez utóbbiak sorában tartozik. A kínai orvosi gyakorlat az európai, racionális gondolkodástól eltérő elméleten alapszik — s ez a tapasztalaton. Sőt jelenségnek nincsen a modern medicina diszciplínái által elfogadható magyarázata s így az egész értékét és értelmét tudós elmék vonják kétségbe. A hívek, ha a laboratóriumi eredményeket nem, hát a múlt tanúságát hívják segítségül hitük tárgyát legitimálni. Ezért találkozunk annyi történeti beállítottságú tanulmánnyal, amely tradicionális orvosok tollából született s ezért annyi badarsággal is. Jelen könyv a jók sorába állítható. Céljának megfelelően a szerző nem az egész rendszer ismertetésére törekszik, hanem hitelt akar biztosítani tárgyának, törkedve az érdeklődés felkeltésére és a szórakoztatására. Az első 13 rövidke fejezetben, históriai sorrendben, a legfontosabb régi forrásokat veszi számba, csak a leglényegesebbekre szorítkozva az adatközlésben. A hét következő fejezet orvosi szakáganként (sebészet, accupunctura stb.) tárgyalja a gyógyítás szakágait. Befejezésül rövid, a kínai forrásokra szorítkozó bibliográfiát közöl. A munka érdekes dokumentuma annak, mit gondol egy kínai szakférfi elsőnek megismertetendőnek egy hozzá nem értő európaival. Aki e könyv áttanulmányozása után valamit majd tudni fog. Szabó Béla Gay, Peter: Freud for Historians. Oxford University Press, New York, 1985. 252 p. A neves yale-i történész proíésszor lebilincselően érdekes, szellemes esszéstílusban írt kötete azt igyekszik bizonyítani, hogy a modern történetírásban, mely már számos irányban szétfeszítette hagyományos kereteit (antropológia, szociológia stb.) a pszichoanalízisnek is helyet kell kapnia. Véleménye szerint a pszichoanalízis meglátásai a történeti kutatás minden ágában alkalmazhatóak, anélkül, hogy más megközelítési módokat kizárnának.
