Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Szenti Tibor: Paráznák
járt. Az úriszéken fejére olvasták, hogy „Az orvosi Bizonyítvány szerént te olly nagyon 's kegyetlenül verted meg Hitvesedet, hogy a ' Fejin s ' testin lévő sebek miatt azéleteis veszedelembe forgott. .." A férj így vallott: „Nem ért nékie semmit a ' szépszó szörnyű rosz asszony az, nagy kurva... mindég a' katonákkal ivott a' Kortsmába." A 41/1831. pörben „Czakó János Feleségét Szíjjártó Annát itten bé küldött peczkes nyűggel annyira meg kínozta hogy e' miatt nevezett Felesége, kéttséges ki menetelű betegségbe fetreng." Arra a kérdésre, hogy „Miért vagy fogva?.", a férj így felelt: „Most a 'multt Szombathon a 'feleségemet egy Legénnyel rajta kapván...", az eredeti egyensúlyt, felesége hűségét kívánta visszanyerni és a nemi hűtlenségéért megbüntette. A 72/1837. pörben az asszony vallotta férjéről, ,,.. .hogy őészrevette Tűhegyivei lett közösködésemet, vert ütött engemet, 's aztis kinyilatkoztatta: hogy engemet meg öl..." A 221/1762. pörben így vallott a cselédlány a gazdájáról, aki szerelmi közeledésével ostromolta: ,,.. .eleget küszködtem vélle mig megejtett". A 275/1813. pörben a birtokba vett szeretőről így beszélt a kurafi: ,,.. .ugy éltem mint tulajdonommal... fogadta előttem... ha ö ezentúl máshoz adná magát... azt tselekedhetem vélle amit akarok, és mint birtokomba lévővel úgy bánhatok..." A 306/1763. pörben a csoportszex különös esetét írták le a vásárhelyi Hajda urasági vendégfogadóban, ahol a német katonák a kukta feleségével közösültek és összevesztek, harcoltak a nőért. Az egyik tanú így beszélte el ezt a „hordába illő" történetet: „Azon napon a'Nemetekis egymás között öszve vesztek azon rossz Asszonyon, azt hányván egy más szemére, te már háromszor es te már négyezer vótál rajta (:értvén Paráznaságokat :) en pedig úgymond csak kéczer cselekedtem, mellyen mezítelen kardal egy mást verték... A Szobába (is) Czivakottak egymással hogy mellyik mennyen reá elösször, az Asszony pedig mezítelenen várta őket hanyatt feküdve." III. AZ IGAZSÁG IDEÁLJÁNAK MEGSÉRTÉSE Az agresszió egyik emberi megnyilvánulása az igazság ideáljának megsértése, amikor „.. .a gyöngébbik bízzék az erősebb igazságosságában, és ezzel kiszolgáltassa magát agressziójának" — írta Hermann Imre. 36 Vagyis, ez az „ösztönünk" a „farkastörvényre" hasonlít, amikor a diktátum az erősebbtől származik, ez válik joggá, amely őt védi, de jaj a legyőzöttnek, aki kiszolgáltatott az erősebbnek! így azután az „igazság ideálját" az agresszióban győztes megsérti, a vesztes pedig elszenvedi. Jól tükrözi ezt a társadalom egy része által is „szentesített" állapot a 45/1843. pör, amelyben az öntudatos férj így kevélykedett a vallomásakor: ,,.. feleségemet régebben mikor rosszat cselekedett, biz én néha megveregettem mert hiszen az szabadságomban állott." A 232/1767. pörből megtudjuk, hogy az asszony azért csalta meg a férjét, mert ő ,,.. .mindenkor kurvázott es kínzott, s. arra való bosszúságomba... cselekedtem." A 279/1820. pörben házaséletére így panaszkodott az asszony: „En Nfemejs Maky Mártonnak kegyetlenségét Kinem álltatván, azért választódtam — ell tőle...", mert, a továbbiakból kiderült, hogy ,,...a' Hitvesi Szelídség helyett férjemben íjjesztő durvaságot... rothadt beszédeket, éktelen szidalmakat... Poklot találtam!" Erre a deviáns magatartásra jó példa volt a 404/1756. pörben megismert Barta István, akit az egyik tanú így jellemzett: ,,.. .nemis ollyan ember volt Barta István, hogy mással társalkodott volna... leg kissebbért fel pattant, nem szánta volna mindgyárt az embert által késelni, és így eö vélle Senki nem tarthatott." Bártané sem volt különb, aki Pap Mihály feleségét mérges pitével akarta megetetni, de annak csak a szolgálója betegedett meg tőle. Az agressziónak e csoportjába is besorolhatók az erőszakos nemi közösülések, különösen akHermann I. 1984. 363.
