Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Szenti Tibor: Paráznák

Ugyancsak a 351/1824. pörben, az elsőrendű vádlott védője így fogalmazott a nemi erőszak értelmezéséről: ,,.. .ha valaki mondaná, ez Vagy amaz erőszakkal meg Csókolt, öszve fogdosott, s mellém feküdt tudni való hogy ez is erőszak tevés, szeplösités és parázna élet neme volna, de máson ismét felmezételenitve Csak külsőképpen tétetvén erőszak... s ' még ehhez ki tudja mennyi hozzá járulható buja kívánság töltése is, erőszak tétel volna... nem egyedül az a ' testi közösülés értetik, melly szerént a ' külömbözőneműek, szemérem testjeiknél fogva a ' Nemző mag be bocsájtása, és el fogadásával bujálkodnak..." A 404/1756. pörben az asszony azt vallotta a férjéről, hogy „Igenis kénszerített Pap Mihályal..." közösülni. ,,.. .az Uram Pap Mihály mellé maga feltett az agyra, azt Parancsolta hogy kőzősűlyek vele, mivel jelen volt, és ott állott, mig véghez vitte a dólgott." Az ilyen szadizmus még rosszabb a nő számára, mint a megerőszakolás, mert ott védekezhet, fizikailag küzdhet. Ha veszít is, a passzív szerepét viselheti, de a rákényszerített közösülésnél testben és lélekben föl kell adnia magát. Aktívan kell szolgálnia a két férfi testi és lelki agresszióját. A 405/1819. pörben a feleség ezeket írta: ,,.. .Férjem több rendbéli irgalmattlan és minden emberiséget fellyül haladó kegyettlen Kínzásai sött halállal fenyegető ki álhatattlan gonosz-Tettei által, Hóhér módjára engemet meg martzangolván... nékem esvén, egy balta nyéléi szemérmes Testemet annyira feszegette s' kinzotta; hogy utánna... járni való tehettségem sem vala..., hol puskával, hol késsel fenyegetődzőtt..." II. KÜZDELEM A NŐÉRT A szubhumán főemlősök hordájában mindig van ivarzó, tehát fogamzóképes nőstény, akinek a megtermékenyítéséért az állandóan tettre kész hímek ádáz küzdelmet vívnak. „A küzdelem központjában álló nőstény a harc alatt tisztán passzív szerepet tölt be... Amikor a viaskodás megindul, az a hím, amelyik birtokában tartja, meghágja... mialatt ellenfelei... megpróbálják, hogy a nőstényt elcibálják alóla... A viaskodás szüneteiben a pillanatnyi gazdája »bolhazza« és meghágja. .." — írta Hermann Imre.

31/b Bármilyen durván hangzanak ezek a megállapítások, az embernél is sok szempontból hasonló a helyzet. Az ösztön analóg magatartást teremtett, amelyet a társadalom elfogadott és finomabb kifejezéssel illet. A harc közben a nő kisajátítására, magántulajdonná tevésére, a fölötte való uralkodás megszerzésére kitaláltuk a szimbolikus kézfogót, amely a feudalizmusban így hangzott: „bevettem a kezét", vagyis elköteleztem. A „meghágja" kifejezés helyett pedig ott a jóval szalonképesebb „magáévá tette" szópárunk. Az is igaz, hogy ez a magáévá tevés jóformán arra a néhány percre szorítkozva biztos, amikor a közösülés folyik. Zuckerman kétéves londoni megfigyelése alapján, amelyet a „Majomdomb" páviánjainak viselkedésével kapcsolatban végzett, azt tapasztalta, hogy ha a rangsor csúcsán álló hím kielégült és megpihenni félrehúzódott, az ivarzó nőstényt a horda soron következő „agglegényei" titokban gyorsan meghágták. Az iszlám Próféta ezt mondta muzulmán híveinek: „A nők és az illatszerek illékonyak, jól el kell hát zárni őket."

32 Nem csoda, ha a nő kizárólagos birtoklásáért elkeseredett, élethalálküzdelem folyik az emberi társadalomban is. Ha a szubhumán főemlősök hordájában nem tudnak egy nőstényen megegyezni, kegyetlenül összetörik és meg is ölik. Ezzel áll helyre a hordán belüli rend. Az elpusztult majmok sérülései súlyosak: az anogenitális táj szétroncsolása, borda- és koponyatörés a jellemző.

33 Az embernél sincs ez másként, ha a szerelemféltés, a birtoklási jog meg3l/b Hermann I. 1984. 385—386. 32 Kiss I. 1986. 88. 33 Hermann I. 1984. 387.