Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
rendelet, bár ez is meglehetősen negatív értelemben: előírta, hogy a technikák csak olyan munkakörben foglalkoztathatók, amely nem tekinthető gyógyszerészi szakmunkának, ezen kívül, hogy az officinában nem tartózkodhattak csak a laboratóriumban, és nem viselhettek fehér köpenyt sem csak kéket. A II. világháborút követő munkaerőhiány azonban mind tovább szélesítette térhódításukat a gyógyszerészi munkákban. 72 A korszerű technika fejlődése megkívánta, hogy elméletileg is képzett, egységes oktatásban részesült ko/^pkáderek dolgozzanak a gyógyszertárakban, tehát egyre nagyobb lett az igény arra, hogy a korábban csak betanított gyógyszertári segédmunkaerőknek némi elméleti képzést is nyújtsanak. Az egészségügy irányítása akkor a Népjóléti Minisztériumhoz tartozott, ezért az Orvosegészségügyi Szakszervezet Gyógyszerész Szakcsoportja ide akarta benyújtani az ez irányú kezdeményező programját. A Népjóléti Minisztérium azonban elhárította magától a tanfolyam feletti felügyeletet, így több hónapos utánjárás eredményeként az Iparügyi Minisztérium hagyta jóvá a tanfolyam szervezeti szabályzatát és az oktatás tematikáját, a felügyeleti hatóság pedig az Iparügyi Tanfolyamok Országos Vezetősége lett. 73 Ebben a felállásban az első Gyógyszertári Laboránsképző Tanfolyam 1948. október 10-én indult meg, 6 hónapos időtartammal, heti 2 alkalommal 3 órában. A tanfolyam vezetője Fehér László gyógyszerész volt. A záróvizsgára 1949 áprilisában került sor. A felvételhez legalább 2 éves előzetes gyógyszertári gyakorlatot kívántak meg. A tantervet az Orvosegyészségügyi Szakszervezet Gyógyszerész Szakcsoportja dolgozta ki és gondoskodott az előadókról, tanteremről, valamint az ezekhez szükséges anyagi fedezetről is. A tanfolyam idejével párhuzamosan sokszorosított jegyzet is készült, ami részint a következő tanfolyamok hallgatóinak már a rendelkezésére állt, részint pedig ennek segítségével szervezték meg az oktatást később a vidéki Gyógyszertári Központok az általuk rendezett tanfolyamokon. Az első tanfolyam után megváltozott annak elnevezése is, amennyiben ezentúl „Gyógyszertári Technikusképző Tanfolyam" lett a neve és ekkor már elvállalta a felügyeletét a Népjóléti Minisztérium Szakoktatási Osztálya is. A következő tanfolyamra (1949/50) már felvételi vizsgát is írtak elő, a felvételi korhatár pedig 17-től 40 éves korig terjedt. Az előzetes gyógyszertári gyakorlatból viszont most már 1 év is elegendő volt. A gyógyszertárak államosítása utáni első tanfolyamokon, az újdonsült Gyógyszertári Központok káderpolitikájának megfelelően, sok esetben a gyógyszertári takarítónők vettek részt, így az államosított gyógyszertárak első technikái, jelentős számban közülük kerültek ki, sőt a Gyógyszertár Vállalatok első ellenőrei is. 1952-ben született egy rendelkezés, amely szerint szaktudást igénylő gyógyszertári munkát csak tanfolyamot végzett, képesített technikák végezhettek. Kísérletképpen az 1955/56-os tanévben az Egészségügyi Minisztérium Anyagellátási Igazgatóság Műszaki Fejlesztési Osztályának Szervezési Csoportja egy 10 hónapos időtartamú továbbképzést is szervezett, a már tanfolyamot végzett technikák számára. Tantárgyaik a hatástan, technológia, gazdálkodás, szervezés, jogszabályismeret, gazdasági ismeret és ügyvitel voltak. Akik ezt is sikeresen befejezték (ilyenek 9-en voltak), azok gyógyszerész jelenlétében részt vehettek a gyógyszerkiadásban. Bár az eredmény a kísérletet igazolta, folytatására mégsem került sor. 74 72 A 4688/1920. NMM sz. körrendelet. Az 52 196/1924. NMM sz. körrendelet. A 212 400/1933. BM sz. körrendelet. Kempler Kurt: A gyógyszertári középkáderképzés fejlődésének fontosabb csomópontjai. Gyógyszerészet 1979. 12. sz. 465. 73 A 9989/1948. II/2. Ip. Min. rendelet. Göllner i. m. 115. Végh i. m. 54. 74 Kempler: A gyógyszertári középkáderképzés... 466—467. 9 989/11./21. Ig.M.sz. levél A Gyógyszerész 1948.
