Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
Egy 1955-ben megjelent egészségügyminiszteri utasítás szerint gyógyszerésztechnikusi munkakörben ezentúl csak az volt alkalmazható, akiket az országos nyilvántartásba felvettek. Itt azonban csak azokat regisztrálták, akik szervezett tanfolyamot végeztek. A rendelkezés a tanfolyamok időtartamát 8 hónapban szabta meg, szervezői pedig a Gyógyszertári Központok voltak. A tanfolyam vezetője Budapesten 1960-ig dr. Zalai Károly vezető szakfelügyelő lett. A tanfolyamokra jelentkezők életkorát továbbra is 17-től 40 évig limitálták, előképzettségként pedig 8 általános iskolát és 1 év gyógyszertári gyakorlatot követeltek meg. Amennyiben a jelentkező érettségi bizonyítvánnyal rendelkezett, már fél év gyógyszertári gyakorlat is elegendő volt a tanfolyam megkezdéséhez. Az egészségügyminiszteri utasítás a tanfolyamok indítását már az Egészségügyi Minisztérium engedélyéhez kötötte és azok módját, helyét, idejét, tantervét, tematikáját és fegyelmi rendjét is a minisztérium állapította meg, magának tartva fenn még a tanfolyamra felveendő hallgatók számának megállapítását is, viszont magára vállalta a dologi és személyi kiadások fedezését. A tanfolyamok szervezői a Gyógyszertári Központok lettek. 75 Az Egészségügyi Minisztérium 1961-től alapvetően megváltoztatta jogszabályilag a gyógyszertári középkáderképzést, sőt annak elnevezését is, ugyanis ettől kezdve — a többi egészségügyi középkáderek elnevezésének megfelelően — „gyógyszertári asszisztens "-éknek nevezik őket. Előképzettségként most már szigorúan megkövetelték az érettségit és a tanfolyam időtartama, munka melletti tanfolyamokon (Gyógyszertári Központokban) 2 év, függetlenített egész napos iskolán (Budapesten és Sopronban) pedig másfél év lett. A tanfolyamok elvi irányítása és azok folyamatos ellenőrzése a Gyógyszertári Központok főgyógyszerészeinek hatáskörébe került. Tantárgyaik: gyógyszerészeti alapismeretek, növény- és drogismeret, kémia, elsősegély, gyógyszerészi technológia, gyógyszertári üzemvitel, gyógyszerhatástan, egészségügyi alapismeretek. A miniszteri utasítás arról is rendelkezett, hogy az asszisztensképző iskolára csak olyan 18 és 35 év közötti életkorú, érettségizett személyek jelentkezhettek, akik már legalább 2 hónapos gyógyszertári gyakorlattal rendelkeztek. Természetesen ezeknek is kellett felvételi vizsgát tenni. A korábbi rendszer szerint végzett gyógyszerésztechnikusoknak pedig egy — az Egészségügyi Minisztérium által szervezett — külön továbbképzésen kellett részt venniük ahhoz, hogy oklevelük egyenértékűvé váljék az új rendszerű képzés szerint végzettekével. 76 Budapesten az 1975-től működő egész napos asszisztensképző iskola, kellő számú jelentkező hiányában elsorvadt lassan. A gyógyszertári asszisztensképzés egyre inkább szinte kizárólag a munka melletti tanfolyamokon történt. így a gyógyszertári asszisztensképzést a szakmai irányítás megtartása mellett, az oktatásügy felügyelete alá helyezték, tehát a gyógyszertári asszisztensképző tanfolyamok a Gyógyszertári Központok közbejöttével szervezett szakiskolák kihelyezett tagozatai. Az 1971-ben létrehozott soproni Egészségügyi Dolgozók Továbbképző Intézetében pedig 8400-7/1954. EüK 1955. 1. Eü. Min. utasítás. Göllner i. m. 116—117. A 2/1954. EüK 1954. 5. Eü. Min. utasítás 8. §. A 26 811/1960. II. sz. Eü. Min. körirat. Kelt 1960. IX. 6. A 27/1961. EüK 15. Eü. Min. utasítás. A 23/1962. EüK 12. Eü. Min. utasítás. Kempler Kurt: A munka melletti asszisztensképzésről. Gyógyszerészet 1966. 2. sz. 67. Oláh Imre: Gondolatok a gyógyszertári asszisztensek technológiai oktatásának feladatairól. Gyógyszerészet 1973. 8. sz. 300.
