Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története
nek következményeként a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előbb Budapestre, majd — mivel Szeged város vezetősége és polgársága minden áldozatot hajlandó volt meghozni annak érdekében, hogy az egyetem ott telepedjen meg — Szegedre menekült. Itt 1921-ben nyitotta meg az egyetem a kapuit és folytatta a gyógyszerészképzést is. 45 Az 1920-ban hozott „Numerus Clausus" törvény természetesen a gyógyszerészképzéssel is összefüggött, amely szerint az egyetemekre legfeljebb 6%-ban lehetett zsidó származású hallgatót felvenni. Úgyszintén az 1926-ban kiadott miniszteri rendelkezés is, amely szerint a nagy munkanélküliségre való tekintettel, évente legfeljebb csak 100 gyógyszerészgyakornokot lehetett összesen a pályára engedni. 46 A Budapesti Egyetem 1922-ben felvette a „Pázmány Péter Tudományegyetem" nevet, amit 1949-ben „Eötvös Loránd Tudományegyetemire változtattak. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben került sor a Gyógyszerészeti Intézet felállítására, egyelőre az 1907-ben létesült Egyetemi Gyógyszertárral együtt, „Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár" néven. Önálló intézetté csak 1945-ben szerveződött, így az Egyetemi Gyógyszertár és a Gyógyszerismereti Tanszék után ez volt a harmadik olyan intézet a budapesti egyetemen, amely kizárólag a gyógyszerészhallgatók képzését szolgálta. 47 Kolozsváron eleinte szintén tovább folyt az egyetemi oktatás, de most már román nyelven és az egyetem nevét is „Ferdinánd Király Tudományegyetem"re változtatták, végül 1934-ben megszüntették az egyetemet is. Erdély visszacsatolása után — 1941 és 1944 között — a kolozsvári egyetemen ismét megindult a magyar nyelvű oktatás, így Budapest és Szeged mellett itt is folyt gyógyszerészképzés, itt azonban most már csak a nemrég életbe léptetett, új rendszerű (4 éves) gyógyszerészképzés folyt. A két világháború között ugyanis a hatalmas léptekkel fejlődő nagyüzemi gyógyszergyártás ténye ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a gyógyszerkincs minél inkább túlnő a gyógyszerkönyvi kereteken, annál inkább szükséges a gyógyszerész számára azok hatástani ismerete, ami az expediálás biztonságát is növeli, de adandó alkalommal a gyógyszerész e tekintetben az orvos rendelkezésére is állhat. Szintén a nagyüzemi gyógyszergyártás problémái fejlesztettek ki olyan segédtudományokat, amelyek a magisztrális gyógyszerkészítésre is visszahatva, megszabadították azt az évszázados, kizárólagosan empirikus szemléletből. Ezeknek a szemléleteknek az érvényre jutása a magyarországi gyógyszerészképzés gyökeres változását jelentette az 1940. évi oktatási reform bevezetésekor. Ekkor emelték fel az egyetemi képzést 4 évre, ami az első 2 évben továbbra is a Bölcsészkaron, a következő 2 évben pedig az Orvoskaron folyt. Ettől kezdve az érettségi után már közvetlenül be lehetett iratkozni az egyetemre, nem kellett hozzá a gyakornoki idő és a gyakornoki vizsga. Az I. év lehallgatása után 1 év gyógyszertári gyakorlatra kellett menni és csak ez után lehetett folytatni az egyetemi tanulmányokat. Az I. év vizsgáit akár a gyakorlati év előtt, akár azután is le lehetett tenni, azonban mindenképpen a II. év megkezdése előtt. A gyakorlat letöltését a tiszti főorvos által kiállított bizonyítvány igazolta és ennek alapján vezette azt az Orvoskar dékánja később, záradékként az oklevélre. A 4 év egyetem befejezése után — amelynek tárgyai most már 11-ről 24-re, a kötelező vizsgáinak száma pedig 8-ról 21-re emelkedett — a hallgató megkapta az oklevelét, amely önálló gyógyszeré45 Ferencz Áron—Dávid Lajos: A Ferencz József Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és Egyetemi Gyógyszertára töprténete. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője. 1937. 3. sz. 325. Minker Emil: Gyógyszerészképzés a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Gyógyszerészet. 1984. 9. sz. 334-335. 46 Az 1920. évi XXV.tc. Halmai: A korszerű gyógyszerészképzés... 210. 47 Zboray—Zalai i. m. 218-219.
