Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

közoktatásügyi miniszter javaslatot terjesztett a gyógyszerészek elé, amely a gyakornokképzést szabályozta volna. A javaslat szerint a gyakornoki idő, 4 gimnáziumi végzettség esetén 3 év, 5 gimnázium után 2 év és 6 vagy ennél több gimnázium elvégzése után csupán 1 év lett volna. A javaslat indoklása szerint eddig azért nem mentek 6, 7 vagy 8 gimnáziumi végzettséggel a gyógyszerészi pályára, mert ezután még további 7 év (3 év tirocinium + 2 év segédidő + 2 év egyetem) szükséges a diploma megszerzéséhez. Az 1874. május 6-án tartott Gyógyszerésztestületi Közgyűlés azonban a javaslatot elutasította, ragaszkodván még érettségi esetén is a 3 év gyakornoki időhöz annak ellenére, hogy a korabeli szaksajtó ekkor már teljes nyíltsággal írt gyógyszerészképzésünk és a vizsgarendszer elmaradottságáról.

9 Az évekig elhúzódó viták lezárásaként végül is Than Károly tekintélyének súlya kellett ahhoz, hogy 1888. január 1-től életbe lépjen egy új gyógyszerészképzési rendszer, amely azonban az egyetemi oktatást még nem érintette, csak az előképzést. Ugyanis a pályára lépéshez már végre megkövetelték a 6 gimnáziumot (vagy 6 reáliskolát, esetieg 6 polgári iskolát, ez esetekben azonban a 6 gimnáziumnak megfelelő latin nyelvvizsgát is kellett tenni). Ezt követte a 3 év gyakornoki idő, ami abban az esetben 2 évre csökkent, ha a gyakornoknak megvolt az érettségije. Az egyetemi felvételhez szükséges gyakornoki vizsgát most már nem a tiszti főorvos előtt, hanem egy olyan bizottság előtt kellett letenni, amely a gyógyszerészhallgatók egyetemi oktatásában részt vevő 2 professzorból, a Gyógyszerésztestület 2 megbízottjából és a minisztérium által delegált elnökből állt. A vizsga elméleti és gyakorlati részből tevődött össze. Először a gyakorlati vizsgát kellett letenni, amely recepturából, egy könnyebb készítmény előállításából, valamint hivatalos gyógyszerek felismeréséből és vizsgálatából tevődött össze. A szóbeli vizsga anyaga: kémia, fizika, növénytan, gyógyszerismeret, a gyógyszerkönyv egy latin nyelvű cikkelyének magyarra fordítása, gyógyszerészi könyvvitel és a gyógyszerészetre vonatkozó jogszabályok ismerete. Aki 1 tárgyból nem felelt meg a vizsgán, az 3 hónap múlva, 2 tárgy esetében pedig 6 hónap múlva jelentkezhetett pótvizsgára. A vizsgadíj 22 forint volt.

10 Mivel az új gyakornokképzési rendszer jelentősen megnövelte a szakmai követelményeket, a gyakornoki vizsgára jelentkezők felkészültsége pedig a követelményekhez képest igen szerény volt, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület 1888-tól 2 hónapos időtartanú, magánjellegű tanfolyamot indított 40 forint tandíj ellenében, mind a pesti, mind pedig a kolozsvári egyetem tanársegédeinek a bevonásával. Mivel a tanagyag nagyságához a rendelkezésre álló idő igen kevésnek bizonyult, azért a tanfolyam időtartamát előbb 3, majd később 4 hónapra emelték. Ez a magánjellegű tanfolyam, amely a hallgatóit a gyakornoki vizsgára készítette elő, 1895-től kezdődően hivatalos gyakornoki szakiskolává szerveződött az Aggteleki (ma Kiss József) utcai Gyógyszerészházban. Az iskola első vezetője Győry István volt. A tirocinális vizsga után, ami még csak a gyógyszerészsegédi működésre jogosított, következett a 2 év segédidő, amit tetszőlegesen az egyetemi évek előtt, vagy az után lehetett letölteni, de a diploma csak akkor vált érvényessé, ha a 2 év segédidő letöltésének igazolását, annak hátlapjára felvezették. A Gyakornoki Iskola 1941-ben, az új rendszerű gyógyszerészképzés bevezetésével szűnt meg. Felszerelése és berendezése a Drogista Iskola tulajdonába került.

u 9 Gyógyszerészi Hetilap 1873. év 432. 508. 535. 653. Kempler: A gyógyszerész gyakornok-képzés... 143. Szentgyörgyi István: Gondolatok a XIX. század második felének reformtörekvéseihez. Acta Pharmaceutica Hunga rica 1969. 1. sz. 40—45. 10 3 2 222/1887. sz. VKM rendelet. 25 920/1888. sz. VKM rendelet. Lóránd — Sebők i. m. 325. 11 Halmai János: A korszerű gyógyszerészképzés kialakulása Magyarországon 1876—1945. Orvostörténeti Közlemények 51—53. sz. 207—208. Spergely Béla: Visszaemlékezés a „Budapesti Gyógyszerészgyakornoki Tanfolyamira. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1974 . 2. sz. 31—38.