Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés története

Az első magyar nyelvű gyógyszerészgyakornoki tankönyv az 1865-ben Felletár Emil tollából megjelent „Gyógyszerészet ' ' c. könyv volt, amit 1867-ben már 3 kötetben adtak ki Kátai Gáborral közösen, „A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai ' ' címmel. A következő az 1883-ban megjelent „Gyógyszerészeti tankönyv gyakornokok számára ' ' c. munka volt, amelynek szerzője Csurgai Kálmán. Sorrendben a harmadik 1896-ban jelent meg Mihalovits Jenő és Gaszner Kálmán szerzőpárostól „A Gyógyszerészeti gyakorlat kézikönyve az ifjabb gyógyszerész-nemzedék számára" címmel. Ezt követte 1901-ben Győry István, Schilberszky Károly és Stöcker Alajos szerzőktől a „gyógyszerészgyakornoki tankönyv". Az utolsó gyógyszerészgyakornoki tankönyv már 5 kötetbenjelent meg 1926 és 1935 között, több szerző tollából. Az I. kötetben a kémia, a II. kötetben a gyógyszerismeret, a m/l. a gyógyszerészi műveletek és eszközök, a III/2. a gyógyszerészeti technológia és végül a IV. kötetben a gyógyszerészeire vonatkozó törvények és rendeletek találhatók. Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólítására 1891. február 6-án a Gyógyszerész Egyesület javaslatot tett a gyógyszerészképzés korszerűbbé tételének ügyében, amelyben a pályára lépés előfeltételeként az érettségit javasolta, valamint azt, hogy a gyakornoki időt ne nyilvános gyógyszertárakban töltsék a jelöltek, hanem a két gyógyszerészegyetemünkön szervezendő, gyakorlati ismereteket adó, 1 éves tanfolyamokon.

12 Ennek eredményeként 1892-ben életbe léptetett a gyógyszerészképzésre vonatkozó új szabályrendelet,

13 amely az előzőekhez képest azonban lényegi változást nem hozott, csupán egységesen összefoglalta az egészet és ekkor született meg hozzá a királyi jóváhagyás is, 1892. augusztus 2-án. Az előképzettség, a gyakornoki idő és az azt lezáró vizsga, valamint a segédidő megegyezett az 1888-ban életbe lépett gyógyszerészképzési renddel. Hosszú küzdelem után, 1912-től végre kötelező előfeltételévé vált a gyógyszerészképzésnek az érettségi megszerzése. Erre annál is inkább szükség volt már, mert a XIX. század utolsó évétől már csak a gyógyszerészek voltak egyedül olyan diplomás végzettségűek, akiktől az érettségi vizsgát nem követelték meg, ugyanis ez 1899-től már az állatorvosi diploma megszerzéséhez is elengedhetetlen volt.

14 Ma talán csodálkozunk rajta, hogy a korábbi gyógyszerésztársadalom miért nem ragaszkodott jobban, miért nem harcolt határozottabban az érettségi érdekében a pályára lépés alapvető előfeltételeként. Ugyanígy csodálkozhatunk azon is, hogy a tudományok fejlődésével, előrehaladtával az egyetemi képzést miért nem emelték, fejlesztették, holott ezek hiánya számtalan hátrányt jelentett a gyógyszerészek számára. Fel kell figyelnünk arra a tényre is, hogy a korszerűbb, magasabb színvonalú gyógyszerészképzést részint a szabadságharc alatt vették tervbe, részint pedig — mint látni fogjuk — a Tanácsköztársaság idején, bár az idő rövidsége miatt egyik terv sem valósulhatott meg. Ennek magyarázata az, hogy az alkalmazottakkal dolgozó tulajdonosok nem tartották szívügyüknek a gyógyszerészképzés színvonalának emelését, mivel úgy gondolták, hogy a magasabb követelmények miatt kevesebben jelentkeznének a pályára, tehát csökkenne a munkaerő-kínálat és ez eredményesebb béremelési követeléseket tehetett volna lehetővé. A forradalmak idején viszont ezek a megfontolások nem érvényesülhettek, hanem csak a haladást, tehát jelen esetben a magasabb színvonalú képzést biztosító szempontok. Tehát az érettségihez kötött pályára lépéshez 1912. augusztus 3-án megszületett a királyi jóváhagyás és 1 év türelmi idő után, 1913 szeptemberétől azt érvényre is juttatták. Ugyanekkor a gyakornoktartást is megszigorították, mert ehhez most már miniszteri engedélyre volt szükség. Ezzel a Kempler: A gyógyszerész gyakornok-képzés... 144. A 35 985 (1892. IX. 9.) VKM rend. in: Chyzer Kornél: Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye. Bp. 1895. I. köt. 598—606. Kempler: A gyógyszerész gyakornok-képzés... 144.