Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KÖNYVSZEMLE - Kristeller, Paul Oskar: Marsilio Ficino and his work after five hundred years (Kemenes Pál)
A következő fejezet a beteg királyról és a beteg emberről szól. Általában a betegséget a középkorban ,,Isten büntetésének" tekintették, ezért ritkán olvassuk, hogy a királyt valamilyen betegség gyötörte. De azért ezzel ellenkező példát is találunk; pl. Nagy Ottó betegségéről röviden megemlékeznek a krónikások is. Általában a beteg kitagadott, kiüldözött volt. Nemcsak ő, hanem az egész családja is szenvedett ettől. Érdekes a „Rettenetes" Iván orosz cárról szóló történet. Az utódok, mint kérlelhetetlen bosszúállót, könyörtelent stb. emlegették. Úgy tűnik azonban, hogy valójában elmebajban szenvedett. Egyesek szerint veleszületett hisztériája volt, amely időnként fantasztikus kínzásokig fokozódott. Mások úgy gondolják, hogy első feleségének halála után fejlődött ki az elmebetegsége. Vagyis a korábbi „jó" periódus után egy „gonosz" időszak következett. A „nevetséges" betegekről szóló fejezet feltehetőleg Boccaccio Dekameronja után íródott kb. az 1400-as években. Megismétlődnek ugyanazok a jelenetek, amelyeket Boccacciónál olvashatunk. A távollévő férjet becsapják, mert feleségét elcsábítják. Egyik ,,barát ' ' fájdalmas nagyujját úgy gyógyítja, hogy a nő hüvelyébe dugja stb. A történetek kifigurázták a kort és azt a fegyelmet, amelyet az akkori írásművektől megköveteltek. A Rabelais-ról szóló fejezet részletesen leírja Gargantua és Pantagruel életét és betegségeit, minket ez utóbbiak jobban érdekelnek, mert a szerző maga is orvos volt. Egyik esetben az óriásira nőtt férfi betegségbe esik, amely abból állott, hogy nem tud semmit enni, hányingere van és a vizelete ,,forró". Pontosan megadja, hogy milyen hashajtót kap a beteg. Frenetikus hatása van. Leírja milyen módon takarítják el a hashajtó eredményének hatását. Megemlíti, milyen óriási hatása van a nevetésnek a betegség gyógyítására. Egyes betegek csak úgy gyógyulnak, ha „istenigazában" kinevetik magukat. Hocclave költő volt, aki 40 évig koptatta mint írnok a ,, Privy Council" asztalát. Költeményben sokszor emlegeti Chaucer-t, akitől sokat tanult. Fő témája a betegség. Háromszor visszatérő betegsége volt, mindhárom az elmebaj megnyilvánulása. Az utolsó fejezet Morus Tamásról szól, aki minden írásában próbálkozik a halál gondolatának megközelítésével. Egyik csúcspontja ennek az Utopia. Tőle származik az a praktikus gondolat is, hogy Londonban a rendőrök mint egészségőrök is működtek. Egy járvány idején Morus legkedvesebb lánya is megbetegedett, ám alázattal imádkozott Istenhez, s az imádság sikeres lett; a leány meggyógyult végül. A halál Morust nem betegségből eredően, hanem VIII. Henrik ítélete folytán érte. Érdekes történetei olvasmányossá, a történetek mögött álló gazdag tudásanyag értékessé teszik e könyvet. Ringelhann Béla Kristeller Paul Oskar: Marsilio Ficino and his work after five hundred years- Instituto Nazionale di Studi sul Rinascimento, Quaderni di „Rinascimento" VII. Leo S. Olschki Editoré, 1987. 228 p. E mű, az 1984. évi Ficino Konferencia anyagából kiadott, Marsilio Ficino e il ritorno di Platone. Studi e documenti, ed. G. C. Garfagnini, Florence 1986. 1, pp. 15—196 kötetben már megjelent bibliográfia új kutatási eredményekkel kiegészített önálló kiadása. A reneszánszkutatás élő klasszikusának számító szerző nélkülözhetetlen bibliográfiát állított össze. Rövid bevezetőjében a legújabb kutatások összefoglalását adva, széles ecsetvonásokkal vázolja fel Ficino kultúrtörténeti helyét és jelentőségét. A könyv az alábbi témakörökben nyújt eligazítást.
