Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Kudlien, Fridolf: Die Stellung des Arztes in der römischen Gesellschaft (Ballér Piroska)

— Publikálatlan levelek és dokumentumok (ezeket közli) — A Ficino-irodalom bibliográfiája — Kéziratcenzus (Ficino eredeti műveit és leveleit, továbbá a birtokában volt, az általa másolt vagy kommentált kéziratokat tartalmazza) — Kiegészítések és korrekciók Ficino nyomtatásban megjelent műveinek listájához — Adalékok és helyreigazítások Ficino írásainak katalógusához. A Ficino által felhasznált, kommentált, kiadott művek szerzőiről készült alfabetikus lista — Lista Ficino műveinek fordításairól — Ficinóra és családjára vonatkozó adatok és azok lelőhelyei, időrendben — A Ficino-biográfíák listája — Adatok és helyreigazítások Ficinóra és műveire vonatkozó vallomások listájához — Ficino portréi, műveinek képi ábrázolásai, amelyekben eszméi tükröződnek Ficino kéziratainak lelőhelyeit megadó és a könyvben szereplő neveket sorba szedő két index teszi teljessé a kötetet. A könyv nagy segítséget jelent minden, a téma iránt érdeklődő, kutató számára. Kemenes Pál Kudlien, Fridolf: Die Stellung des Arztes in der römischen Gesellschaft. Franz Steiner Verlag, Wiesbaden — Stuttgart, 1986. 228 p. A római orvoslásról, az ókori Róma orvosairól írni lehetetlen anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos szakirodalom valamely csoportjával ellentétbe kerüljünk. Már a ,,római" és az „orvoslás" szavak jelentése körül is — hogy ti. mit tekintsünk orvoslásnak, kit tartsunk rómainak, s hogy mit véljünk római orvoslásnak pl. a göröggel szemben — megoszlanak a vélemények. Ezért haszonnal forgatható könyv, tanulmány csak akkor születik, ha a szerző egyértelműen állást foglal ezekben a kérdésekben, s kijelöli, hogy a római kor melyik szakaszával kíván foglalkozni, s ezen belül is egyrészt kiket tekint orvosnak, másrészt milyen egykorú forrásokból merít. A témának — mind a kérdések felvetését, mind pedig a lehetséges válaszokat tekintve — Theodor Meyer-Steineg alapvető munkája óta (Geschichte des römischen Ärztestandes, Kiel, 1907.) Fridolf Kudlien az egyik legalaposabb ismerője. Mint előtte Karl Deichgräber, ő is vizsgálta nemcsak a római, hanem a görög orvosok társadalmi helyzetét is. 1985-ben megjelent a Római Birodalom zsidó orvosairól írt tanulmánya pedig (Jüdische Ärzte im römischen Reich, Med. hist. J. 20, 1985. p. 36—57.) már a most bemutatandó könyvének elvi alapjain áll. E könyv leginkább szembetűnő vonása az elfogulatlan alaposság. Kudlien kutatásai elsősorban a köztársaság korának kései szakaszára összpontosulnak, és legkevésbé az ún. késő császárkort érintik. A címbeli „Arzt" szó a legszorosabb értelemben veendő: nem esik szó a könyvben pl. az orvosnőkről vagy a gyógyszerésznőkről, viszont szerepelnek a specialisták (pl. a szemészek). A szerző fő célja nyilvánvalóan annak a vizsgálata volt, hogy milyen helyet foglalnak el az orvosok a római társadalom más tagjai között, a társadalom mely rétegeiből származtak, és hogy milyen volt a társadalmi megítélésük. A kötet két fő részből áll. Az első az orvosok „állampolgári" helyzetét és jogait tanulmányozza. Viszont Kudlien ehhez képest csak kevéssé támaszkodik a jogi irodalomra azon a szkeptikus és egyébként érthető alapon, hogy az a valódi állapotokat csak többé-kevésbé tükrözi. Latin — és görög — szöveghelyek sokaságán át mutatja be először a szabadon született római, illetve idegen