Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KÖNYVSZEMLE - Jovin, Slavko: Epidemija kolere u Vojvodini 1831. godine; Epidemija kolere u Vojvo-dini 1836. godine; Epidemija kolere u Vojvodini 1848—1849. godine; Epidemija kolere u Vojvodini 1873. godine (Hegedűs Antal) - Gabriel, L. Astrik: The University of Paris and Its Hungarian Students and Masters During the Reign of Louis XII adn Francois Ier (Szlatky Mária)
kozó történészek előtt. Mintegy másfél száz mű, publikáció fémjelzi magyar, francia, német, angol nyelven Gabriel Astrik több mint fél évszázados tudományos kutatómunkáját. Mind a kódexkutatás, mind a hagiografia terén alapvető közlemények fűződnek nevéhez. Legmaradandóbb alkotásai a középkori egyetemtörténet tárgykörében, s ezen belül a magyar—francia kapcsolatok feltérképezésében születtek. E kettős témakörhöz tartozik a szerző legutóbb megjelent angol nyelvű könyve is, A párizsi egyetem magyar diákjairól XII. Lajos és I. Ferenc korában. Az elegáns kiállítású, gazdagon illusztrált könyv a szerző által is szerkesztet,, Texts and Studies in the History of Mediaeval Education" című sorozat XVII. köteteként jelent meg. Gabriel professzor ebben a művében ismerteti az 1495—1525 közötti időszakban a párizsi egyetemet látogató magyar hallgatók névsorát, leírva egyetemi pályafutásukat, tisztségeiket és minden egyéb, az egyetemhez kapcsolódó tevékenységüket. Anyagának fő forrását az egyetem Angol— Német Náció-jának fennmaradt, de máig kiadatlan anyakönyvei, illetve számadáskönyvei, a Liber receptorum (1495—1531) és a Liber procuratorum (1521—1552) képezték. A magyar diákok az Angol—Német Nációhoz tartoztak az angol, skót, ír, német, németalföldi, dán, svéd, lengyel stb. hallgatókkal együtt. 1495—1525 között mindössze 21 magyar diák fordult meg a párizsi egyetemen, s ez a szám bizony elenyésző mind az egyetem hallgatóinak összlétszámához, mind az Angol-Német Náció létszámához képest, amely utóbbihoz évente mintegy 70—100 diák tartozott. Számuk bármily kevés is volt, e néhány magyar diák képviselte hazánkat a párizsi egyetem sokszínű és soknemzetiségű hallgatói és oktatói körében. Néhányan közülük a Náció tisztségviselői is lettek, tanúsítván, hogy érdemeik révén ki tudtak emelkedni a hallgatók népes táborából. Blasius de Várda, Johannes de Nárda, Franciscus Adam, Marcus Mark de Kémes — azaz Várdai Balázs, Nárdai János, Ádám Ferenc, Kémes Márk és mások hosszabb ideig töltöttek be a Náción belül magas tisztségeket (proctor, receptor, reformátor stb.) és kiterjedt kiadói tevékenységet is folytattak. A szerző igen érdekes fejezetben számol be arról, hogy a párizsi magyar diákok — részben tisztségeik révén, de azon kívül is — milyen neves humanista tudósokkal, kiadókkal, nyomdászokkal kerültek kapcsolatba, s e kapcsolatok révén hogyan kerültek be az akkori Európa tudományos életének vérkeringésébe. A hallgatók hazai hátterét vizsgálva, értékes információkat szolgáltat a szerző a magyar diákok anyagi helyzetéről s arról, hogy az ország mely részéből származtak. Többségük Eger, Győr, Kalocsa, Veszprém, Zágráb egyházmegyéből érkezett, meglehetősen szűkös anyagi körülmények között. A leggazdagabb diákok Pécs egyházmegyéből érkeztek (Bornemissza Márton, Kémes Márk), a legszegényebbek pedig Erdélyből. Párizsi egyetemi tanulmányaik végeztével a magyar diákok általában nem azonnal tértek vissza hazájukba, hanem más külföldi egyetemeken, elsősorban Krakkóban, Pádovában és Bécsben folytatták tanulmányaikat. Gabriel Astrik eddig, tehát a párizsi tartózkodásuk utáni első állomáshelyig követi sorsukat, ezen a határon belül azonban számos eddig teljesen ismeretlen ténnyel, adalékkal gazdagítja tudásunkat. A francia—magyar kapcsolatok érdekes színfoltját képezik, s a Párizsban tanuló diákok életében is igen fontos szerepet játszottak a magyar egyházmegyék Párizsba látogató küldöttei, követei. A diákokat pénzzel, ruhával látták el s a francia egyházi elöljárókkal való kapcsolattartás révén is támogatták a kint tanuló diákok előrejutását. A könyv egyik legértékesebb fejezete az Angol—Német Nációban tisztséget viselő magyar diákok által a Liber procuratorum-ba (1521—1552) tett hivatalos bejegyzéseket elemzi. Ezekből a bejegyzésekből értékes információkat nyerünk az egyetem belső életéről, az egyetem hivatalos fórumai előtt tárgyalt ügyekről. Ugyancsak érdekes adalék, hogy a Náció Kalendáriumában kiemelten szerepelnek a magyar szentek — Szent István, Szent Imre és mások — ünnepei, bizonyságául annak, hogy a magyar diákok külföldi tartózkodásuk idején is híven ápolták a hazai egyházi tradíciókat. A 15 fejezetre tagolt művet 2 függelék egészíti ki. Az első az 1494—1525 közötti időszak receptorainakjegyzékét adja, a második a baccalaureusok, licentiátusok és magisterek számát mutatja ugyanebben az időszakban.
