Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KÖNYVSZEMLE - Jovin, Slavko: Epidemija kolere u Vojvodini 1831. godine; Epidemija kolere u Vojvo-dini 1836. godine; Epidemija kolere u Vojvodini 1848—1849. godine; Epidemija kolere u Vojvodini 1873. godine (Hegedűs Antal) - Gabriel, L. Astrik: The University of Paris and Its Hungarian Students and Masters During the Reign of Louis XII adn Francois Ier (Szlatky Mária)
A szerző — neves tudománytörténész — összegyűjtötte a társasági üléseken elhangzott előadásokat, referátumokat és tematikai súlypontok szerint értékelte azokat. Rákóczi Katalin Jovin, Slavko: Epidemija kolere u vojvodini 1831. Godine. Novi Sad, 1978. 247 p. Epidemija kolere u vojvodini 1836. Godine. Novi Sad, 1984. 122 p. Epidemija kolere u vojvodini 1848—1849. Godine. Novi Sad, 1987. 155 p. Epidemija kolere u vojvodini 1873. godine. Novi Sad, 1974. 109 p. Az orvostörténet a „kolera évszázadában" hat nagy járványhullámot tart nyilván (1817—1824; 1829-1851; 1852—1859; 1863-1879; 1881—1896; 1899-1922). Slavko Jovin, az orvostörténet első vajdasági doktora 4 különálló kötetben, monografikus módszerrel dolgozta fel e pusztító járvány 19. századi járását a dél-magyarországi Bécs-Bodrog, Torontál és Szerem vármegyék, a Katonai Határőrvidék bánsági és szerémségi részein, valamint a Sajkás kerületben. Ezek területe, illetve területének egy része képezi Jugoszláviában Vajdaság autonóm tartományát. A kötetek forrásanyagát szinte teljes egészében a megyei és az országos levéltárak, valamint az egyes helységek anyakönyvei szolgáltatták. Az itt feltárt adatok legetővé tették a szerző számára, hogy az eddigi összefoglalásoknál színesebb és gazdagabb tartalmat nyújtson, a közölt levéltári jelzetek pedig a rés/letekben kutatni óhajtók munkáját könnyítik meg. A járvány terjedésének útját kísérve a szerző a történelmi Magyarország területének kolera-képét is bemutatja — ezt azonban már az eddig publikált adatok alapján. Az orvos és a történész szakmai tudása szerencsésen ötvöződik a kolera klinikai leírásában, a védekezés és a gyógyítás kollektív és egyéni formáinak, valamint az egészségügyi személyzet munkájának ismertetésében. Kutatásainak számszerű eredményeit (megbetegedettek, elhunytak, kigyógyultak száma) nemcsak helységenként, hanem megyénként és kerületenként is közli, részletesen ismertetve a járvány gazdasági és társadalmi következményeit is. A vajdasági, de ezen túlmenően, a magyarországi kolerajárványok 19. századi története szempontjából, véleményünk szerint, legtanulságosabb az 1848—49. évi járványról szóló kötet. A szabadságharc politikai és hadászati eseményeiben szinte elsikkadt a kolera megjelenése és pusztítása. Fokozottan áll ez a Délvidékre, ahol történészeink és a közvélemény is az ott kibontakozó magyar—szerb konfliktust és az azt kísérő, mindkét részről folyó szomorú népirtást és véres eseményeket örökítették meg. Pedig, Bács vármegye tiszti főorvosának 1850. évi jelentése szerint e vidékeken a kolerának több áldozata volt, mint a véres csatáknak. A szerző számítása szerint a mai Vajdaság területén a szabadságharc idején 20 500—22 500 között mozgott a kolera áldozatainak száma. A kötetek használhatóságát a francia nyelvű összefoglalók könnyítik meg a szerbül nem tudók számára. A tájékozódást az egyes kötetekben található név- és helységmutatók is elősegítik. Hegedűs Antal Gabriel, L. Astrik: The University of Paris and Its Hungarian Students and Masters During the Reign of Louis XII and Francois I er . Frankfurt am Main, J. Knecht Verlag, 1986. ill. 238 p. A magyar származású amerikai professzor, Gabriel Astrik neve jól ismert a középkorral foglal-
