Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Egglmaier, Herbert Hans: Die Ausbildung der Apotheker und Pharmazeuten in dem Ländern des Habsburgreiches bis 1853 (Rákóczi Katalin) - Engelhardt, Dietrich von: Wissenschaftsgeschichte auf den Versammlungen der Gesellschaft deutscher Naturforscher und Ärzte 1822—1972 (Rákóczi Katalin)

részletes tárgymutatóról és a használható szakirodalom-jegyzékről, méltán számítva arra, hogy olvasmányos, velős munkáját kutatók is forgatják majd. Magyar László Egglmaier, Haibert Hans: Die Ausbildung der Apotheker und Pharmazeuten in den Ländern des Habsburgreiches bis 1853. (Geschichte der pharmazeutischen Ausbildung in Österreich, Teil 1.) Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, 1985, 201 p. A sokirányú alapkutatás és részletkérdések feldolgozása után a szerző a gyógyszerészképzés történetének első, teljes áttekintést biztosító feldolgozására vállalkozott. A mű elsősorban Ausztriát tartja szem előtt, ám nem zárkózhat el a Habsburg Birodalom egyéb tartományaitól sem, és fontosnak tartja a vezető európai államok gyógyszerészképzésével való összehasonlítást is. Az osztrák levéltárak mélyéből első ízben kerülnek dokumentumok napvilágra, amelyek a felsőfokú képzést a kultúra vetületében állítják. Nem tagadható, hogy sokáig a német rendelkezések voltak érvényben a birodalom országaiban, mégis lassan kikristályosodik egy saját változat, amely a 18. században van Swieten reformtevékenysége révén jutott önálló szerephez. A fejlesztés az egész 18. századon keresztül jellemző volt, a könyvben külön méltatást is kapott. Hangot kapnak a következő évtizedek reformtörekvései is, amelyek összességükben fontos alapkövet jelentettek a „modern" 1853-as rendelkezésekhez. A monográfia több ponton érinti a magyar gyógyszerészképzést is, amely, ha nem is alapvetően, mégis időközönként eltért az egyes tartományokétól. A magyar gyógyszerészképzés feldolgozásához e mű, amely sok levéltári anyag lelőhelyét is pontosítja, nélkülözhetetlen. Rákóczi Katalin Engelhardt, Dietrich von : Wissenschaftsgeschichte auf den Versammlungen der Gesellschaft deutscher Naturforscher und Ärzte 1822—1972. Bibliographie und allgemeine Übersicht. (Schriftenreihe zur Geschichte der Versammlungen Deutscher Naturforscher und Ärzte, Bd. 4) Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft 1987, 206 p. Az 1922-ben alapított társaság a 19. századi Németország legfontosabb tudományos vitafóruma volt és mintául szolgált valamennyi tudományos egyesületnek. A természettudományok és medicina összefüggései a tudományok akkori fejlettségének megfelelően tükröződnek az előadásokban, de fontos szakmai jellegükön túl a tudományok iránt érdeklődő laikusoknak is összefoglaló áttekintést biztosítottak. 1884-ben az orvostörténeti és természettudományos szekció különvált és a technikatörténettel bővülve önálló életet élt. E kötet a tudománytörténet fejlődését kíséri nyomon. Az első fázisban — 1822—1894 között — a hagyomány és haladás, a kutatás extern és intern feltételei, a természettudományok és medicina hatása a társadalomra és kultúrára a jellemző témák. 1894-től szétválik a tudománytörténet az egyes tudományágak történetétől és ez a tendencia a későbbi évtizedekben állandósul. A tudományelmélet és természetfilozófia már nem játszik döntő szerepet az emprikus kutatásban. A második világháború szomorú cezúra a harmadik fázisban, szétrobbannak a régi szervezeti formák és keretek, de a régi tudományos színvonalat sem képes már fenntartani.