Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KÖNYVSZEMLE - Bynum, W.F. — Porter, Roy (ed.): Medical Fringe and Medical Orthodoxy 1750—1850 (Szlatky Maria) - Cipolla, Carlo M.: Contro un nemico invisibile (Kapronczay Katalin)

W. F. Bynum and Roy Porter (editors): Medical Fringe and Medical Orthodoxy 1750—1850. London, Croom Helm, 1986. 274 p. A kötet szerkesztői, a Wellcome Intézet munkatársai bevezető szavai szerint e tanulmánygyűjteménnyel a hivatalos és nem hivatalos, szakképzett és szakképzetlen orvosi gyakorlat közötti kapcsolatok, átmenetek helytől, időtől függően változó formáit kívánták feltárni. Természetes, hogy 12 különböző szerző által készített és a témák a legkülönbözőbb aspektusokból megközelítő tanulmány, amelyhez a szerkesztők semmiféle megjegyzést, kiegészítést, értékelést nem fűztek, e célkitűzést nem érhette el hiánytalanul. A kötet egyenetlensége nem csupán a tanulmányok eltérő színvonalából, de bizonyos fokig a kidolgozott témák esetlegességéből is ered. A két legkiválóbb, alaposan dokumentált írás talán Irvin Loudoné és John Warley Warneré. Loudon a szakképzett tudós orvos és a tudatlan, csaló kuruzsló közötti átmeneti formákat vizsgálja a XVIII. század Angliájában. Érdeklődésének fókuszában az áll, hogy ezen átmeneti formák — patikus, borbély-sebész, drogista, bába stb. — hogyan befolyásolták az orvosi foglalkozás, szakma alakulását. A XVII—XVIII. században a különböző formák, illetve szakmák csak nehezen voltak elkülöníthetők, tisztán, a törvények által is szabályozva csak a XIX. század első felében, közepe táján váltak el egymástól. Ezt az elhatárolódást éppen a törvények létrejötte és érvényesülése segítette elő. J. H. Warner hasonló kérdést vizsgál a XIX. századi Amerikában. Kimutatja, hogy itt elsősorban nem a törvények hatására különültek el egymástól a jog- és hatáskörök, hanem a különböző burjánzó orvosi szekták léte kényszerítette ki a tudós (ortodox) szakmai orvoselit kialakulását. A többi tanulmány a XVIII. századi (angol) individuális, teljesen szervezetlen gyógyító gyakorlatával foglalkozik, illetve a már jól ismert XIX. századi angol szekták történetét mutatják be. Szellemességével is kiemelkedik közülük Roy Porter írása, amely egy XVIII. századi tudós gyakorló orvos és egy ugyancsak magasan képzett „kuruzsló" nyilvános vitáján keresztül érzékelteti a hivalatos és nem hivatalos gyógyítók közötti igen bonyolult, áldatlan viszonyt. A kötet azon — az angol nyelvű irodalomban eléggé tipikusnak mondható — esszékötetek sorába tartozik, amelyek felvetnek egy rendkívül érdekes és fontos, jórészt kidolgozatlan témát, bővelkednek intellektuálisan izgalmas, ötletes írásokban, de a felvetett téma teljes kidolgozását (mivel nem is céljuk) nem adják. Minden művelődés- és orvostörténésznek ajánlható ez az ötleteket gazdagon kínáló, tanulságos és érdekes összeállítás. Szlatky Mária Cipolla, Carlo M.: Contro un nemico invisibile. Epidemie e strutture sanitarie nell'Italia del Rinascimento. Bologna, Il Mulino, 1986. ill. 345 p. A szerző korábban már megjelent írásaiból válogatta össze a kiadó e kötet anyagát. Az 1300-as évek közepétől 1630-ig tárgyalja az olaszországi járványok — elsősorban a pestis — történetét. Levéltári anyag és egyéb korabeli feljegyzés alapján pontos képet rajzol a morbiditásról, mortalitásról, a betegségek terjedésének gyorsaságáról stb. Ezzel összefüggésben mutatja be az ország egészségügyének szervezetét: a közegészségügyi törvényeket, melyeket a járványok megelőzésére, illetve a terjedés lelassítása érdekében hoztak, a karanténok, kórházak munkájának megszervezését, ezen belül az egyház által alapított és működtetett gyógyító intézmények tevékenységét, kapcsolatát az állami szervekkel. Carlo Cipolla a korszerű statisztika eszközeivel (statisztikai sorok, táblázatok, grafikonok) teszi