Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Huszár György: Magyar orvosok önéletrajzai
A szerzői életkorok megoszlásából kitűnik, hogy a legtöbben 70—79 (35%) és 60—69 (20%) éves korukban emlékeztek vissza pályájukra és élményeikre; az önéletrajzírók 70%-a elmúlt 60 éves. A legfiatalabb önéletrajzíró a 27 éves Csáth Géza (Brenner József) ideggyógyász, író és ide sorolható még Laufenauer Karoly ideggyógyász is, aki 29 éves korában írt útileveleket. A legidősebb önéletrajzíró a 92 éves Donath Gyula ideggyógyász. Issekutz Béla és id. Kováts Ferenc professzorok önéletrajzukat 90 éves korukban írták. Az önéletrajzok nyelve és megjelenési helye. A 203 önéletrajzból 164 (80,8%) magyar és 39 (19,2%) idegen nyelvű. Éspedig latin 4, német 13, angol 9, francia 2, olasz 2, román 4, románmagyar (kétnyelvű kiadás) 1, továbbá orosz, lengyel és héber 1—1. A 203 önéletrajzból 168 jelent meg nyomtatásban, 35 ez ideig kéziratban maradt fenn. A kéziratok mind magyar nyelvűek. A kinyomtatott önéletrajzok közül 129 hazánkban, 39 pedig külföldön jelent meg. Európában (Anglia, Ausztria, Franciaország, Lengyelország, háború előtti Németország, NSZK, Olaszország, Románia, Svájc, Szovjetunió) 29, USA-ban 8 és Izraelben 2. A külföldön megjelent önéletrajzok számát Nyiszli Miklós: ,,Mengele boncoló orvosa voltam '' című mű fordításai jelentősen emelik. Nyiszli munkája 9 nyelven, 18 kiadásban jelent meg. Önéletrajzíró orvosainknak szakma szerinti megoszlása. Önéletrajzíróinkat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy 1. nem szakosodottak, 2. klinikai, 3. elméleti, vagy 4. speciális szakmák művelői voltak. 1. A nem szakosodott önéletrajzíró orvosok (beleértve orvosi gyakorlatot folytató kirurgusokat, az egyetemek orvosi karán képesített sebészmestereket és polgári sebészeket az elmúlt századokban), általános gyakorlatot folytatók voltak. Számuk 23. 2. A klinikai szakmát folytató önéletrajzíró orvosok (beleértve a képesített szemész- és fogászmestereket is) szakma- és szám szerinti megoszlása: belgyógyász 17, bőrgyógyász (venerológus) 3, fogorvos 28, gégész 2, gyermekgyógyász 6, hasonszervi orvos 1, ideg- és elmegyógyász 12, ortopéd 1, röntgenologus 2, sebész 18, szemész L3, szülész 2, tüdőgyógyász 2, urológus 1. Számuk összesen 109. 3. Az elméleti szakmák művelői közül jóval kevesebben, csak 31-en írtak autobiográfíát. Számszerű megoszlásuk szakmák szerint a következő: anatómus 3, biokémikus 2, biológus 1, élettanász 1, egészségügyi szervező 8, gyógyszertanász 1, higenikus 3, kémikus 2, kórboncnok2, mikrobiológus 2, orvostörténész 3, igazságügyi (törvényszéki) orvostan művelője 3. 4. Egyes speciális szakmák képviselői — akik sem a klinikusok, sem a teoretikusok csoportjába nem illeszthetők — is írtak visszaemlékezéseket. Megoszlásuk: 7 katonaorvos, 2 fürdőorvos, 1 hajóorvos és 1 iskolaorvos, összesen 11. Ha összeadjuk az említett négy csoport tagjainak a számát, az összesen 173, pedig az önéletrajzokat író személyek száma csak 148. Magyarázata ennek, hogy sok orvos két, néha három szak művelője volt. Ez egyrészt összefüggött a szakok kifejlődésével, a szakorvosi képesítés és cím használatának szabályozásával, ami nálunk 1922-ben kezdődött. Bizonyos szakok a múlt században, de még az első világháborúig is társultak. Például sebész-szülész, bel- és ideggyógyász, sebész-szemész, bőrgyógyász-venerológus-urológus. A két (vagy több) szakot művelők egy része egész életén át egy időben művelt két szakot, más része csak egymást követően. Például mint belgyógyász kezdte, majd ezzel felhagyva, fogász lett. így az önéletrajzíró több szakmai csoportosításban is helyet kapott. A felsorolás szerint a belgyógyász és sebész önéletrajzírók száma kb. egyenlő. Egyes kisebb szakmák, mint például fogászat, ideg- és elmegyógyászat és szemészet művelői gyakrabban ragadtak tollat, mint a szülészek, gyermekgyógyászok, vagy az orr-fül-torokgégészet gyakorlói. Nyilván az egyes szakmák adta élmények száma is befolyásoló tényező. Magyarázatra szorulna a fogorvos önéletírók nagy száma. Ennek oka egyrészt az, hogy a bibliográfia összeállítója a magyar fogorvos történelemben járatos lévén, alig ismert írásokra is rátalált, másrészt három vizsgázott fogász visszaemlékezését is tekintetbe vette. 4 4 Huszár Gy: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai. Orvostört. Közi. 26, 157, 1980.
