Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Huszár György: Magyar orvosok önéletrajzai
A müvek és szerzők száma. 148 magyar (magyar származású) orvos írt önéletrajzot a bibliográfiában felsorolt művek száma ennél jóval több: 203. Egyik magyarázata ennek az, hogy jó néhányan kétszer vagy még többször írtak, publikáltak önéletrajzot (vagy részletet). Néhány önéletrajz előbb folyóiratban, újságban majd később mint önálló mű jelent meg. Előfordul, hogy az önéletrajz idegen nyelvre fordítva is megjelenik. Ezek mind szaporítják az autobiográfiák számát. Önéletrajzíró orvosaink egy részének kettős hivatása (képzettsége) volt. Orvosként, orvosi diploma birtoklása mellett más, nem orvosi hivatást folytattak. Ez történhetett úgy, hogy részben, vagy teljesen felhagytak a medicinával, vagy pedig párhuzamosan, egy időben mindkettőt gyakorolták. Az önéletírásra legtöbb esetben a második hivatás adott ösztönzést, így például, Medgyessy Ferenc szobrásznak, Posta Sándornak, a kardvívás világbajnokának és Hetényi Imre rendőrfőkapitány-helyettesnek. A kettős hivatású önéletrajzírók legnépesebb csoportját az orvosírók és az orvosi oklevéllel rendelkező írók alkotják. Már ez a csoportosítás is szeretné különválasztani az orvosi hivatásuk gyakorlása mellett írással is foglalkozókat és a főfoglalkozású (hivatású) írókat, akiknek orvosi képzettségük is volt. Éles, merev határ a két csoport között nem vonható, annál is inkább, mert az idők folyamán is változhat az értékelésük. Elkülönítésük nem feladata e közleménynek és így felsorolásuknak sem szempontja. Vannak köztük irodalmunk nagynevű jelesei és vannak olyanok, akiket a közvélemény, az olvasók tábora, munkáik irodalmi értékének elismerése mellett is, elsősorban orvosként tart számon. író orvosaink, orvosi képzettségű íróink közül az alábbiak írtak önéletrajzot, önéletrajzi részletet vagy részben önéletrajz jellegű írásművet: Benedek István, Buga László, Csáth Géza, Illés Endre, Lénárd Sándor, Magyar Imre, Marek Antal, Németh László és Szilágyi András. Egy-egy orvosírótól több életrajzi ihletésű írás is megjelent és ez is egyik oka annak, hogy az önéletrajzok száma meghaladja a szerzők számát. Az 148 önéletrajzíró orvos értékes és érdekes adatokat szolgáltat az orvostörténelem számára. Az önéletírások jellegzetessége több-kevesebb szubjektivitás, a szerzők látótere körülhatárolt, adatainak egy része nem bizonyítható, esetleg kétségbe vonható. Az idős önéletrajzíró emlékezetéből kieshetnek az események vagy torzulhatnak azok. Mégis ha megkíséreljük, időrend szerint egymás mellé helyezni az írásokat, akkor kialakulhat egy sajátságos, ugyan hézagos, nem folyamatos, de sokszor jelentős mozzanatokat feltáró, mondhatni másodlagos vagy háttértörténelem. A múltba, a régmúltba visszatekintő orvostörténész sok segítséget kaphat az eseményeket a kortárs szemével és agyával rögzítő, értékelő orvosoktól. Ehhez szeretne segítséget adni a magyar orvosok önéletrajzainak bibliográfiája. ÖNÉLETRAJZOK BIBLIOGRÁFIÁJA Alföldy Zoltán (1904): Visszaemlékezés. In: K. Terstyánszky E. (szerk.) Gyógyító tudósok. Minerva, Budapest, 1982. 52. o. Arató Emil (1885—1978): Visszaemlékezései. Kézirat. Dr. Arató Ottó (Budapest) birtokában. Atlasz Miklós (1891—1982): Az élet forrásai. Egy orvos életrajza. Tel Aviv, Lino-Tur ny. 1968. Babies Antal (1902—): Visszaemlékezés. In: K. Terstyánszky E. (szerk.): Gyógyító tudósok. Minerva, Budapest, 1982. 21. o. Bakács Tibor (1912—1976): Egy életrajz ürügyén... Budapest, Kossuth—Zrínyi, 1978. Baló József (\%95—1979): Visszaemlékezés. In: K. Terstyánszky E. (szerk.): Gyógyító tudósok. Minerva, Budapest, 1982. 15. o. Balogh (Almási Balogh) Pál (1794—1867): Némethoni naplója 1825-ből. In: Korbuly Gy. : Almási Balogh Pál némethoni naplója 1825-ből. Gyógyászat, 78, 227, 240, 252. 1938.
