Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Adatok a Semmelweis-szobor történetéhez
legalább 1—1 mellszobrát vagy olajfestéses arczképét szeretnék látni a szülészeti intézetek előadói termeiben. " 14 Már ekkor Hőgyes javaslatára elfogadták, hogy a Semmelweis-szobor kérdését különítsék el a síremlék problémájától, a szobrot olyan köztéren állítsák fel, ahol a nagyközönség szeme előtt lesz. A Semmelweis Emlékbizottság következő évek iratanyagaiban nem találunk lényeges dolgot vagy intézkedést a szoborral kapcsolatban, csupán az éves elszámolásokban jelezték a szoborra összegyűlt összeget és kamatait. Az Emlékbizottság tartotta magát ahhoz, hogy ténylegesen csak akkor foglalkozik e kérdéssel, ha megfelelő összeg birtokába kerül. A szobor felállításáról nem mondtak le, a gyűjtés a síremlék és az emléklap felállítása, illetve kiadása után elsősorban erre irányult. A szobor ügyének végleges elrendezésére 1901-ben érkezett el az idő, amikor a szoboralapítvány összege meghaladta a 32 ezer koronát (32 300 K), elérhető közelségbe került a felállítás, illetve a végrehajtás kérdése. Az 1901. január 8-án kelt ülésen úgy ítélték meg, hogy 40 ezer korona elegendő a szobor megrendeléséhez, a művészi kivitel megvalósításához. 15 A hiányzó közel 8 ezer koronát ismételt gyűjtés megindításával, az orvosi kar, a főváros és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium anyagi támogatásával pótolják. Ismét szóba került a szobor helyének kijelölése: Hőgyes Endre a szobrot az orvosi kar kertjében (Üllői út 26. sz. alatti tömbben) kívánta látni, ott, ahol a kar nagyságainak szobrait óhajtották felállítani. Bókay János, Kézmárszky Tivadar és Elischer Gyula olyan „nyilvános helyen kívánták a szobrot elhelyezni, amely a székesfőváros közforgalmú útja". 16 Mindenesetre abban állapodtak meg, hogy a Közmunkák Tanácsánál tájékozódnak a számításba jöhető helyekkel kapcsolatban. A hozzászólásokból a következő helyek rajzolódtak ki: Rókus Kórház előtti tér, a Döbrentei utca és tér találkozása, valahol az orvosi kar épületeinek környéke. Ezen az ülésen foglalkoztak először a szobrot megalkotó művész személyével. A jegyzőkönyvi bejegyzések szerint Fadrusz János 17 és Vastagh György 18 , a századforduló emlékszobrászatának két kiemelkedő nagyságának neve került szóba. Az Emlékbizottság Elischer Gyulát (1846—1909), a neves nőorvost, a kiváló műgyűjtő és műpártoló szakembert bízta meg a művészekkel történő tárgyalásokkal. Az ülésen ő ajánlotta Fadrusz Jánost és esetleg Vastagh Györgyöt, míg Tauffer Vilmos szóba hozta Stróbl Alajos nevét is. 19 A művészi életben igen járatos Elischer gyorsan cselekedett, így 1901. március 26-án tartott ülésen bejelentette, hogy Fadrusz János örömmel elvállalta Semmelweis szobrának megmintázását, így a bizottság azonnal megkezdte a szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokat. 20 Ezen az ülésen ismertette Elischer Gyula a Főváros Közmunkák Tanácsának javaslatait a szobor helyé14 Semmelweis Emlékbizottság iratanyaga. 1891. június 23-i ülés jegyzőkönyve. 15 uo. 16 uo. 17 Fadrusz János (1858—1903) a századforduló emlékszobrászatának kiemelkedő egyénisége. Lakatosinasként kezdte, faragványaival korán elismerést aratott. Prágai katonáskodása idején (1879—1883) megismerkedett a jeles cseh szobrásszal, Myslbekkel, akinek műhelyében szabad idejében szobrászattal kezdett foglalkozni. Sikerrel próbálkozott porcelánfestéssel és készítéssel is. 1886-tól ösztöndíjjal tanult Bécsben TILGER műhelyében, majd HELLMER tanítványa lett. Országos hírnévre az 1892-ben mintázott Feszület c. kompozícióval tett, köztéri alkotásai közül kiemelkedik Mária Terézia pozsonyi, Mátyás király kolozsvári, Wesselényi zilahi szobrai. A kor patetikus külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai monumentálisak, a szobrászat klasszikus tradícióit őrzik. 18 Vastagh György (1868—1946) szobrász. Münchenben tanult, ahonnan hazatérve állatszobraival és életképcsoportjaival aratott sikert. Később diszítőszobrászattal is foglalkozott. 19 Stróbl Alajos (1856—1926) a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. Szobrászatit érzékeny realisztikus mintázás jellemezte. Berlonben Zumbuschnál tanult, a kor legkedveltebb emlékműszobrászává avatta magát alkotásaival. Számos köztéri szobra áll Budapesten. Számos külföldi elismerésben is részesült, évtizedeken át a Képzőművészeti Főiskola tanára is volt. 20 Semmelweis Emlékbizottság 1901. március 26. ülése.