Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Adatok a Semmelweis-szobor történetéhez
sorába később olyan tagokat is kooptált — például Müller Kálmánt 8 , Győry Tibort 9 , Temesváry Rezsőt 10 stb. —, akik igen tevékenyen járultak hozzá Semmelweis életművének feltárásához, emlékének méltó megörökítéséhez. A Semmelweis Emlékbizottság nagy tervekkel lépett a közvélemény és a Semmelweis emlékét ápolni kívánók tábora elé. Hazai és nemzetközi közadakozásból fel kívánta állíttatni Semmelweis szobrát Budapesten, díszsírhelye fölé művészi síremléket a Kerepesi temetőben, plakettet, művészi emlékképet akart kiadni, nyomtatásban megjelentetni Semmelweis összes munkáját, valamint a nagy magyar orvos nevét viselő emberbaráti intézményt és nemzetközi ösztöndíjat alapítani. A bizottság saját lelkesedéséhez mérte a társadalom öntevékeny és adakozó anyagi kedvét, annak a közvéleménynek segítségére számított, aki akkor kezdte megismerni Semmelweis jelentőségét, érzékelni felfedezésének korszakkezdetet jelentő nagyságát. Ez azonban aligha volt elegendő, hogy az Emlékbizottság tervei valóra válhassanak. Sem külföldről, sem pedig itthon nem gyűlt össze akkora összeg, hogy abból mindent teljesíteni lehetett volna. Két év múlva, 1893-ban az Emlékbizottság módosította eredeti elképzeléseit: a végrehajtható programban már csak a művészi síremlék, az emlékplakett, az emléklap és az életmű nyomdai kiadása szerepelt, illetve kellő összeg birtokában a Semmelweis-szobor felállítása." Előbb a hamvak díszsírhelyben történő elhelyezésére és a művészi síremlék felállítására került sor, majd kiadták Doby Jenő rézkarcát Semmelweisről 12 , később nyomtatásban megjelentek Semmelweis munkái. A szobor felállítására csak 1906-ban került sor, amit nagy nemzetközi részvételű ünnepségen avattak fel. Az Emlékbizottság erre az alkalomra emléktáblával jelölte meg az Apród utcai szülőházat, Berán Lajossal elkészíttette az azóta híressé vált Semmelweis-emlékplakettet. 13 A továbbiakban figyelmünket csak a szobor történetére összpontosítjuk, ennek dokumentumait kívánjuk elemezni és nyilvánosságra hozni. A Semmelweis Emlékbizottság üléseit mindig a Bp.-i Királyi Orvosegyesület székházában tartotta, így az egyes ülésekről készült jegyzőkönyveket az egyesület irattára őrizte meg. Kisebb-nagyobb hiányokkal az Emlékbizottság iratanyaga teljes, csupán azon iratokból hiányzik, amelyeket Dirner Gusztáv 1909-ben — magyar—német—angol nyelven kiadott — a „Nemzetközi Semmelweis Emlék Budapesten ' ' című terjedelmes munkájában leközölt. Ma à Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár anyagában — a Bp.-i Királyi Orvosegyesület Levéltárához csatolt — őrzött Semmelweis Emlék Végrehajtó-bizottság iratanyagából csak a Semmelweis-szoborra vonatkozó iratokat vállogattuk ki, ezek tükrében kíséreljük nyomon követni a szobor történetét, a szobor helyének kijelölésével kapcsolatos eseményeket. A Semmelweis Emlékbizottság 1891. június 23-án tartott második ülésén foglalkozott először a Semmelweis-szobor kérdésével. „Azt szeretnék leginkább, hogy életnagyságú szobra állíttatnák fel a valaha felépítendő egyetemi szülőházak előcsarnokában vagy frontja előtt egy vasrácsos kis kertben mint ahogy Parisban Broca Pál szobra áll. Ha ennyire nem telnék az indítandó gyűjtésből, 8 Müller Kálmán (1849—1926) belgyógyász, eü. szervező, egy.rk.tanár, a Rókus kórház igazgatója, az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke. 9 Győry Tibor (1869—1938) orvos, orvostörténész, egy.rk.tanár, MTA 1. tagja, belügyi h. államtitkár. Jeles Semmelweis kutató. Temesváry Rezső (1862 -1949) nőorvos, egyetemi magántanár, jeles orvostörténész. 11 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. Semmelweis Emlékbizottság iratanyaga. 1893. január 15. ülés jegyzőkönyve. 12 Doby Jenő (1834—1907) rézmetsző és rézkarcoló. Pesten Fuchstalernél, majd Bécsben és Párizsban tanult. Később Bécsben Jakoby mellett dolgozott. A bp-i Iparművészeti Iskolán a rézmetszés tanára volt. Számos műve a Magyar Nemzeti Galériában található. 13 Berán Lajos (1882—1943) szobrász, éremművész. Teles Ede és Stróbl Alajos tanítványa, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1906-ban Milánóban aranyérmet kapott alkotásaiért. Számos hazai és külföldi kiállítása volt. Plakettjeinek, emlékérmeinek száma meghaladja az ezret. Főleg arcképeket mintázott.
