Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Adatok a Semmelweis-szobor történetéhez
ADATTÁR ADATOK A SEMMELWEIS-SZOBOR TÖRTÉNETÉHEZ KAPRONCZAY KÁROLY Fővárosunk talán egyik legszebb köztéri szobra Stróbl Alajosnak Semmelweis Ignácot ábrázoló kompozíciója, amelynek történetével vázlatokban több, a nagy magyar orvos életútját és munkásságát feltáró munka is foglalkozott. 1 Ezek általában csak a szobor történetének Stróbl Alajoshoz kapcsolódó vonatkozásokat ismertetik, csak utalásokban térnek ki olyan eseményekre, melyek a jeles szobrásszal kötött szerződést megelőzték. A szobor felállítását a Semmelweis Emlék Végrehajó-bizottság kitartó, majd másfél évtizedes fáradozásainak köszönheti. Benedek István, Gortvay György és Zoltán Imre könyveikben elég részletesen elemzik ezen bizottság tevékenységét, elévülhetetlen érdemeiket Semmelweis életművének a hazai és a világ szakmai közvéleménye előtti megismertetés területén. Csupán a felvillantás erejéig szükséges a Semmelweis Emlék Végrehajtó-bizottság történetét és munkásságát áttekintenünk. 1891-ben a schmelzi temetőben kiürítették azt a parcellát, amelyben 1865-ben eltemették Semmelweis Ignácot. Még a kiürítés előtt Markusovszky Lajos és Hirschler Ignác felhívta a Semmelweis család figyelmét a temető szándékára és arra, hogy helyes lenne a hamvakat Budapestre szállítani, így került sor 1891-ben Semmelweis földi maradványainak hazahozatalára, amelyet 1891. április 17-én — ideiglenesen — a Kerepesi temetőben a Walthier család sírboltjában helyeztek el. Annak ellenére, hogy ezen az eseményen csak a szűkebb család vett részt, mégis megrázta és megmozgatta a magyar orvostársadalmat. Néhány hét leforgása alatt két Semmelweis Emlékbizottság — az orvosi karon Kézmárszky Tivadar (1842—1902) egyetemi tanár, a Bp.-i Királyi Orvosegyesületben Markusovszky Lajos (1815—1893) elnöklete alatt — is alakult. 2 Mindkét bizottság 1891. június 15-én Semmelweis Emlék Végrehajtó-bizottság néven egyesült — Markusovszky Lajos elnöklete alatt —, hogy a hazai orvostársadalom és a közvélemény öntevékeny ereje és anyagi támogatásának segítségével Semmelweis Ignácnak és életművének olyan emléket állítson, amely méltó a nagy magyar orvoshoz. A bizottság tagjai valóban a magyar orvostársadalom legkiválóbbjai közül kerültek ki (Kézmárszky Tivadar, Hőgyes Endre, Navratill Imre, Réczey Imre 3 , Elischer Gyula 4 , Szabó Dénes 5 , Berczeller Imre 6 és Dirner Gusztáv 7 , az elnöki tisztséget Markusovszky halála után Kézmárszky Tivadar (1893—1902), majd Tauffer Vilmos (1902—1906) töltötte be. A Semmelweis Emlékbizottság — az egyszerűség érdekében nevezzük így a továbbiakban — tagjai Benedek István: Semmelweis és kora. Bp. Gondolat, 1973., Gortvay György-Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp. Akadémiai Kiadó, 1966. 2 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. Semmelweis Emlékbizottság iratanyaga. 1891—1906. 3 Réczey Imre (1848—1913) sebész, egyetemi tanár, az Orvosi Hetilap szerkesztője (1886—1888), a Semmelweis Emlékbizottság megalakulása idején a Bp-i Kir. Orvosegyesület alelnöke, 1896—1900 között elnöke. 4 Elischer Gyula (1846—1909) nőgyógyász, egy.rk.tanár, kiváló műgyűjtő, főleg rézmetszetekkel foglalkozott. Rembrandt — és Dürergyűjteményét az állam a Szépművészeti Múzeum számára megvásárolta. Nagybátyja Goethe-emlékgyűjteményét ő ajándékozta 1895-ben a MTA-nak. 5 Szabó Dénes (1856—1918) nőgyógyász, egyetemi tanár, jeles orvostörténész. 6 Berczelles Imre (1859—1936) nőgyógyász, a bp-i Izraelita Kórház főorvosa, egyetemi magántanár. 7 Dirner Gusztáv (1855—1912) nőgyógyász, egy. magántanár, 1897-től a bp-i Bábaképző igazgatója.
