Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Felkai Péter: Abraham Lincoln meggyilkolása és újjáélesztése a korabeli orvosi ismeretek tükrében

Mint az átszállítás alatt is tette, most is eltávolítja a vérrögöt a sebről. A kapott mustártapaszt a plexus solarisra helyezi. Leale egy percre sem mozdulna el a beteg mellől; vele együtt három orvos van a sebesült Lincoln mellett: dr. Taft és dr. Albert A. King, aki még a színházban csatlakozott kollégáihoz. Valószínűleg ekkor kezdik vezetni a ránk maradt,,észlelőlapot", mely a szoros időpontjelölés mellett az elnök érverésének számát és annak minőségét, valamint a légzésszámot rögzíti. (2. kép) Megérkezik dr. Robert K. Stone, a Lincoln család háziorvosa, majd hamarosan Barnes orvos tábornok asszisztensével, dr. Charles H. Crane-ne\. Megtartják a haldokló ágya mellett az első orvosi konzíliumot, és megállapítják, hogy az elnök menthetetlen. Barnes éjjel 2 órakor megpróbálja megállapítani a lövedék elakadásának a helyét. Egy ezüstszondával sikerül a sebbe 2 hüvelyk mélyen behatolni, azután megakad a műszer. Barnes ekkor egy Nelaton-szondát kér asszisztensétől, mellyel 4 hüvelyk mélységbe hatol le, a sebből vérrögöket és némi csontszilánkot távolít el. [2, 3] Leale a haldokló csuklóját fogja: számára az egész mérhetetlenül többet jelent egy egyszerű orvosi esetnél, hiszen rajongva szerette és tisztelte elnökét. Ez készteti arra, hogy írjon: ,,Mivel az eszméletlen haldoklónál gyakran előfordul, hogy a vég beállta előtt visszatér a teljes emlékezőképességük és tudatuk, órák hosszan szorosan fogtam a jobb kezét. így akartam a tudomására hozni vakságában, hogy ember és barát van mellette. " 1865. április 15-én reggel 7 óra 21 perc 55 másodperckor lélegzett utoljára Lincoln elnök. Barnes a nyak ütőerén tartotta kezét, Leale a jobb csukló pulzusát figyelte, Taft doktor tenyere az elnök mellkasán feküdt. A nagy szív 7 óra 22 perc 10 másodperckor szűnt meg dobogni. [5] AZ ÚJRAÉLESZTÉS FEJLŐDÉSE 1865-IG Az az egyedülállóan érdekes és megdöbbentő leírás, melyben Leale doktor Lincoln elnök életéért harcol, csak egy epizódja annak az évezredes küzdelemnek, amelyet az emberiség folytat a hirtelen halál ellen. Tanulságos megvizsgálni azt, hogy abban a korban az orvostudomány mit tudott magáról az újraélesztésről és ez a tudomány hogyan érkezett el addig, hogy a kiesett légzést és keringést a siker reményével próbálja helyreállítani. Minden korban és minden népnél megtaláljuk azokat a módszereket, amellyel a tűnni akaró életet akarják marasztalni, a biztos halál lépteit szeretnék visszafordítani. A ráolvasások és varázslatok nem támasztják fel a halottat: az ókor emberének a tapasztalati orvosláshoz kell folyamodnia, hogy ,,therápiás eredményt " érjen el. Az élet legfeltűnőbbjeié a légzés: látszólagos (!) vagy valódi megszűnését a halállal azonosítják, még napjainkban is, a laikus szemtanúk. Érthető, hogy a vérkeringés szerepének tisztázásáig a légzés reanimatiója áll az újraélesztő tevékenységének központjában. A varázslóorvosok ókori utódai, a próféták feltehetőleg ismerték a titkot: a légzés restaurálását. Ennek szemléletes leírása található a bibliai Királyok Könyvében. [6] Figyelemre méltó a szöveg azonossága a Leale által leírtakhoz: ,,Es az ágyra felhágván a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire és ráborult és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és ráborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer és felnyitá szemeit a gyermek. ' ' Nem nehéz felismernünk a leírásból a szájtól szájba lélegeztetés ismertetését. [7] A szemét a szemére és kezét a kezére kifejezésben a próféta testhelyzetét ismerhetjük fel, és gyanítható, hogy a befúvás végeztével az újraélesztő a saját hasizomzatával gyakorol nyomást a klinikai halott hasára és ezzel közvetve annak rekeszizmára, a kilégzést segítendő. [8] Az eljárás nem lehetett elszige-