Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Felkai Péter: Abraham Lincoln meggyilkolása és újjáélesztése a korabeli orvosi ismeretek tükrében
A konföderált államok szövetsége elnököt választott Jefferson Davis személyében, éppen akkor, mikor az Egyesült Államok 16. elnökét, Abraham Lincolnt beiktatták tisztségébe. Az események hatására kitört a polgárháború, mely öt évig tartott. 1866. augusztus 20-án Andrew Johnson, a 17. elnök kijelenti: ... a felkelés véget ért, béke, nyugalom és polgári kormányzat uralkodik az Egyesült Államok egész területén..." Az öt év alatt azonban katonák tízezrei véreztek el, földek, ültetvények, városok pusztultak el. És mire az utolsó lövés is eldördült, béke köszöntött be Észak-Amerikában, Abraham Lincoln, aki eltörölte a rabszolgaság civilizációt megszégyenítő foltját az amerikai kontinensről, és akinek a vezetése alatt az Egyesült Államok újra „egyesült '\ a néger katonák szeretett ,,Abe apója '' már nem élt. Egy fanatikus merénylő meggyilkolta. A MERÉNYLET 1865. április 14-én az Egyesült Államokban Good Friday ünnepe volt. Washington zászlódíszbe öltözött, mert 4 év után, ezen a napon foglalta vissza Robert Anderson tábornok Fort Sumter erődjét, és ez a haditett a polgárháború közeli végétjelentette. A 10. utcabeli Ford-színház azonban nemcsak ezekért volt fellobogózva, hanem azért is, mert az esti előadásra ide várták Lincoln elnököt. A gyengécske darab ellenére a nézőtér zsúfolásig megtelt olyan emberekkel, akik közelről akarták látni őt. Az előadás már javában folyt, mikor megérkezett az 55 éves elnök, kíséretében felesége és Henry Rathborne őrnagy, valamint annak menyasszonya. Az előadás félbeszakadt, a színészek a nézőkkel együtt felállva, tapssal köszöntötték az elnöki párt. Lelkesen tapsolt a többiekkel együtt a 23 éves dr. Charles Augustus Leale is (1. kép), aki mint sebész alorvos teljesített szolgálatot a hadsereg egészségügyi alakulatánál. Mivel ő is elkésett, igen közel az elnöki páholyhoz, az első emeleti páholysorban kapott helyet. 10 óra felé jár az idő. Leale így ír híressé vált munkájában [1] a következő percek eseményeiről: „Hirtelen pisztolylövés hallatszott és röviddel ezután egy embert láttam leugrani a díszpáholyból a színpadra. Sarka beakadt az elnöki páholy mellvédjén lévő zászlóba, ezért térdére és kezére esett. Kezében csupasz tőr volt, melyet vadul forgatott, hogy megtisztítsa maga előtt az utat, miutánfeltápászkodott. Valószínűleg lábát törte, mert bicegve tűnt el, lábfejét vonszolva, a szín hátsó oldalán. " „A segítséget és orvost kérő kiáltásokra azonnal felugrottam a helyemről, átlépve az üléseken és áttörve a folyosón lévő izgatott embereken, egyenesen az Elnök páholya felé tartottam. A páholy ajtaja belülről tökéletesen el volt torlaszolva, nehogy valaki követhesse a gyilkos példáját. Nehezen, de elmozdítottam az akadályt, és én voltam az első, aki az elnöki páholyba belépett." „Rathborne őrnagy, aki vitézül küzdött a gyilkossal, komolyan megsérült: karján mély seb vérzett. Hozzám fordult, sérült karját a másikkal tartotta és kérte, hogy kössem be sérülését. Futó pillantást vetettem rá és megállapítottam, hogy nincs közvetlen életveszélyben, s ezért a magas támlájú karosszékhez léptem, ahol Lincoln elnök ült. " , ,Az Elnök az első pillanatban halottnak tűnt. Feje előrebukott, szeme csukva volt. Testét ülőhelyzetben tartotta Mrs. Lincoln, aki keservesen sírt. Ebből az összepréselt ülőhelyzetből világos volt, hogy Mrs. Lincoln azóta tartotta őt így, amióta a merénylet történt, és nem engedte a földre zuhanni. " „Az ujjamat az Elnök jobb radiális pulzusára helyeztem, de nem éreztem az artéria lüktetését. Hogy mégis megkísérelhessem életre kelteni, ha még lehetséges, a székből a páholy padlójára fektettük. Ahogy a fejét és a vállait tartottam, kezem alvadt vércsomót tapintott, közel a bal vállhoz. Visszaemlékezve a gyilkos kezében villogó pengére és Rathborne őrnagy komolyan vérző sebére,
