Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Felkai Péter: Abraham Lincoln meggyilkolása és újjáélesztése a korabeli orvosi ismeretek tükrében
feltételeztem, hogy az Elnököt is megsebesítette. Ezért, amíg én az elnök fejénél térdeltem, szüntelen az arcát kémlelve, megkértem egy ott tartózkodó urat, hogy vágja fel az Elnök kabátját nyaktól könyékig, hogy megtalálhassam a vérzés eredetét, amely, mint feltételeztem, az artéria subclaviából vagy hasonló nagy érből eredhetett. Ezt segítőm meg is tette, de sebet nem találtam. Ahogy feljebb emeltem szemem az Elnök arcáról, minden kétséget kizáróan megállapíthattam, hogy agysérülés történt. Gyorsan végigfuttattam két kezem szétterpesztett ujjait az Elnök vértől ragacsos haja között, hogy megvizsgáljam koponyáját. Valóban, így megtaláltam a halált hozó sebet. Az Elnököt lelőtték, a golyó a koponya hátsó felén hatolt be, a bal fül mögött. A seben lévő vérrögöt könnyen el tudtam távolítani, és ez enyhítette az agyra nehezedő nyomást. Lincoln elnök gyilkosa szemmélláthatólag gondosan kitervelte, hogy hova lőjön, ahhoz, hogy áldozata azonnal meghaljon. A lövedék ütötte seb kevesebb, mint két hüvelyknyire volt attól az élettani ponttól, amit eltalálva azonnali halál következik be. A gyilkos ,, derringer" (típusú) pisztolyt használt, melynek nagyméretű, kerek lövedéke betöltötte átkos küldetését: a koponya egyik legérzékenyebb, legvékonyabb pontján behatolt az agyba. A sebészet története nem ismer feljegyzést ilyen szörnyű sebzés okozta sérülésből való felgyógyulásról, és én magam sem láttam vagy hallottam olyan emberről, aki ilyen koponyaűri vagy agyállománybeli sérüléssel akárcsak egy órát is élt volna. " Leale aggodalma nem volt alaptalan; a korabeli boncjegyzőkönyv így írja le a mai szemmel nézve is alig operálható sérülést: ,,A lövedék rézsút áthatolt az agyvelőn a jobb szem felé, s amögött néhány hüvelyknyire megakadt. A lövedék ütötte furatban csontszilánkokat találtunk, amelyeket a golyó magával sodort, s amelyek belenyomódtak a bal agyteke elülső lebenyébe. ' ' [2] AZ ELNÖK ÚJRAÉLESZTÉSE Abraham Lincoln tehát halott — vagy legalábbis annak látszik: eszméletlen, pulzusa nincs; és fiatal sebészorvos aki rajongva szerette ,,Abe apót", megkísérli a lehetetlent is: azt, hogy visszahozzon egy embert a halálból. Erről így számol be: ,,Mivel az Elnök nem tért magához (ti. a földre fektetés után — a szerző), a halál más okára gondoltam: apnoe-ra. Ezért felvettem a fent említett testhelyzetet és megpróbáltam feléleszteni őt mesterséges lélegeztetés segítségével. Az Elnök teste felett térdeltem úgy, hogy térdeim a csípőjénél voltak. Előrehajolván, száját kinyitottam és amilyen mélyre csak tudtam, jobb kezem két kinyújtott ujjával belenyúltam. Petyhüdt nyelvgyökét le- és kifelé nyomtam, hogy a tüdejébe a levegő szabadon áramoljon. Egy segítőt kértem meg arra, hogy ragadja meg az Elnök mindkét karját és mozgassa azt az utasításom szerint; így szándékoztam kiterjeszteni a mellkast. A segítőm lassan lenyomta az Elnök karjait a teste mellé, miközben én a rekeszizmot nyomtam felfelé: ez az eljárás hivatott arra, hogy bevezesse és kipréselje a levegőt a tüdőből. " Leale nem említi, de más forrásokból tudjuk, hogy a segítő nem volt más, mint dr. Charles Taft, Leale idősebb kollégája, maga is katonaorvos. [3, 4] Nem sokkal később ért a helyszínre, mint Leale és bár idősebb volt nála, pontosan követte a fiatal sebész minden utasítását. Kettejük munkájának az eredménye még alig mutatkozott, mikor Leale elhatározza, hogy fokozza az újraélesztésre tett erőfeszítéseket; a szívet is serkenteni akarja. Erről így ír: ,,E műveletek szünetében jobb kezem hüvelykjével és erősebb ujjaival szakaszos, csúszó nyomást is gyakoroltam a bordák közé és alá, ingerelve ezzel a szív csúcsát. Számos, más fiziológiás eljáráshoz is folyamodtam. Addig ismételtük ezeket a mozgatásokat, míg jelentkeztek a mély shockból (itt: ájulás — a szerző) való visszatérés tünetei: néhány gyönge szívakciót szabálytalan légzés követett. Ámbár a nagy megrázkódtatás okozta shock hatása még fennállt, és féltem az Elnök testének
