Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Magyar László András: Hermaphroditos
típusokként kezeli s a hermafroditizmust a bisexualitással keveri össze. Galénos két munkájában is megismétli a fenti hippokratikus elméletet. Érdekes módon az androgynák definícióját, logikai zökkenővel s majd később látjuk, miért, a természetes fogamzás ismertetése után és a monstrumok (terata), a szörnyszülöttek keletkezésének leírása előtt adja meg 30 . Ily módon ugyan ő sem nevezi voltaképpen rendellenesnek a hermafroditákat, de valamilyen átmenetnek tekinti őket a szörnyetegek és egészségesek közt. Gyógymódjukról viszont ő sem szól! A hippokratési „magvak harca"elmélettől eltér az a magyarázat, amelyet Aristoteles ad a hermafroditák keletkezésére. Miután ismerteti Démokritos elgondolását, amely szerint a szörnyszülött úgy keletkezik, hogy kétféle mag egymás után jut a méhbe és ott összenőve fejlődik ki 31 , megállapítja, hogy a szörnyszülött keletkezésének oka az anyagban (hylé) és az összenőtt magokban (tois synistamenois kyémasin) rejlik. Jellemzően, ő már kifejezetten a szörnyszülötteket tárgyaló, teratológiai részben említi a kétnemű lényeket. A torzszülöttség, meghatározása szerint az, ha az élőlénynek túl sok, vagy túl kevés van valamelyik szervéből. Újból a természetfilozófia terminusaival szólva kifejti, hogy ezek a lények terrmészetellenesek ugyan (para physin), de nem áz egész természet, hanem csak a dolgok többsége ellen valók 32 . Ha ugyanis valóban természetellenes valami, az elpusztul. (Ez valóban helyes definíció!) A hermafrodita-kűt]tzést ő nem használja, csak kettős ivarszervekről beszél. Megemlíti, hogy az ilyen lények gyakoriak, még emberek közt is előfordulnak, és például a kecskék közt szinte rendszeresek 33 . Teleologikus gondolatmenete szerint, ha kettős ivarszervek vagy nemzőszervek mutatkoznak, akkor az egyik, mivel természetellenes (para physin), vissza fog fejlődni, már csak azért is, mert nem is szerv — hiszen a természet nem engedhet meg magának ilyen luxust —, hanem kinövés (phyma) csupán 34 . Aristotelésnél, megjelenik az a később általános nézet, hogy a hermafrodita keletkezésének oka végső soron a „túl sok mag", hiszen a két férfi mag összenövését tartja a szörnyszülés okának. A hermafrodita keletkezéséről több elméletet az ókor nem hozott létre. Nem sokkal később — talán már Galénos idejében — gyökeres szemléletváltozást tapasztalunk. Paulus Aegineta, a hetedik századi orvos, a harmadik században (!) élt Leonidésre hivatkozva és a nemi részek betegségeiről szólva tér ki a hermafroditizmusra is 35 . Négy változatát különbözteti meg e rendellenességnek, amelyek közül három férfiaknál, egy nőknél (sic!) jelentkezik, sőt egyikükre gyógymódot is javall. Ez a gyógymód egyszerű sebészi beavatkozás: a fölösleg exstirpatiója. Paulus tehát egyértelműen kezelendő rendellenességnek tartja már a hermafroditizmust. A szemléletváltozás okait nehéz rekonstruálni. Elsősorban a specializáció és az orvostudomány fejlődése játszhatott benne szerepet, hiszen minden tudomány fejlődése avval jár, hogy a diszciplína egyre nagyobb szeletet próbái a világból hatalmába keríteni. Az orvostudomány fejlődése tehát természetszerűen növeli a betegségek számát. De oka lehetett e szemléletváltozásnak a kereszténység térhódítása is. Augustinus például a szörnyetegek közé sorolja a kétnemű lényt, tehát a renden kívülre löki 36 s innen már csak egy lépés az, hogy betegségnek tartsa. Másrészt a kétnemű Hermaphroditos, nem csak mint bukott isten, de mint szexuális szimbólum is megbotránkoztathatta az ekkorra már prűd keresztény szellemet — bizonyos hagyomány szerint Hermaphroditos testvéGalénos: Kühn XIX. 453. Aristoteles: De generatione animalium (Peri zóión gen.) IV. 4. 769/b 57. Nincs szó női magvakról! Lásd: De gen. an. 721a. 27 uo. 770/b 63 uo. 770/b 65 uo. 1121b 80 Paulus Aegineta: Epitome, IV. 69. Gurlt, E.: Geschichte der Chirurgie. Berlin, 1898. Bd. I. 635. Augustinus: De civitate Dei XVI. 8.
