Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

2.1. A szövegek tanúsága szerint valamennyi művön végigvonuló, elsősorban érvényes szempont és követelmény, az etikus orvosi működés fő feltétele a szakmai tudás; ez az egyik legfontosabb alapelv, amely ezeket a szövegeket összetartja, egységessé teszi. Ezért nem emelhetek ki példaként egy-egy mondatot, hanem azokat a műveket kell megemlítenem, amelyek ezt a tételt egészükben, a legerőteljesebben kifejezik.

25 Ilyenek pl. az Επιδημιών Α, a Περί άγμών a Περί άρθρων vagy a Περί ΙΕΡΉς νούσου. . 2.2. Ε tudás támasza a tényeken alapuló, racionális gondolkodásmód és a tapasztalat. A Παραγγελίαι 2. 4—7-ben ez áll: . . .διό ΚΑΙ καθόλου δει έ'χεσθαι των γινομένων, ΚΑΙ περί ταύτα μή έλαχίστως γίνεσθαι, ήν μέλλη εξειν ρηϊδίην ΚΑΙ άναμάρτητον εξιν ήν δή ίητρικήν προσαγορεύομεν. (Ezért az embernek tényekhez kell ragaszkodnia az általánosításokban is, és következetesen tényekkel kell foglalkoznia, ha el akarja sajátítani a biztos és csalhatatlan tant, amelyet orvoslásnak nevezünk.) Ugyanez a gondolat más formában egy fejezettel előbb is megjelenik. (1. 2—4): Δει γε μην ταϋτα είδότα μή λογισμώ πρότερον πιθανώ προσέχοντα ίητρεύειν·, άλλα τριβή μετά λόγου. (Ennek tudatában először is nem tetszetős elméletekre, hanem ésszerű gondolkodással ötvözött tapasztalatokra támaszkodva kell gyógyítani.)

26 2.3.1. Az igazi tudás az ellenérvekkel szemben is érvényesül; a Περί φύσιος άνθρωπου 1. 20. szerint a jó orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy igazáról beteget vagy akár közönségét is meggyőzze: Καίτοι ΔΊΚΑΙΟΝ έστι τον φάντα ορθώς γινώσκειν άμφί τών πραγμάτων παρέχειν αίεί έπικρατέοντα τον λόγον τον έωυτοϋ, εΐπερ έόντα γινώσκει ΚΑΙ ορφώς ΑΠΟΦΑΊνεται.

27 ·

27 (Méltányos az, hogy a biztos tudással rendelkező ember mindig sikerrel tudja megvédeni érveit — ha a tudása valódi és helyesen megfogalmazott.) Másrészt pedig ( Περί άρχαίης ίητρικής 2. 14.): . . . μάλιστα ΔΈ μοι δοκεΐ περί ταύτης δεΐν λέγοντα της τέχνης γνωστά λέγειν τοΐαι δημότησι. Hornyánszky a Περί τέχνης -t emeli ki és elemzi ebből a szempontból, s a következőket írja (A hippokratészi gyűjtemény ismerettana és logikája, p. 177.): ,, Minden felvilágosodási kort jellemez, hogy tudásának vagy a tudásnak egyáltalán kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonít a természet önkénytelenségével szemben. ..." cf. Hornyánszky (i. m. p. 162.): ,,Αζ orvos elsősorban ne valószínű következtetésekre ( λογισμός ) ügyelve gyógyítson, hanem az ésszerű gyakorlatra ( τρφή μετά λόγου )... " (A görög kifejezések a Παραγγελίαι -ból valók.) Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Farrington metonimikus mondata is (i. m. p. 54.): ,,.. .no other ancient science presented such a happy blend of head and hand." Ez a szemléletmód a CH-ra — polemizáló voltában is — egészében jellemző, cf. Mansfeld (Theoretical and Empirical Attitudes in Early Greek Scientific Medicine, p. 378.): ,,.. .Hippocratic medicine, both Cnidian and Coan, is wholly free from taking the supernatural into account..."