Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 117-120. (Budapest, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ballér Piroska: Orvos és beteg kapcsolatát meghatározó tényezők a Corpus Hippocraticumban

Ε szempontok szerint — állapítja meg Jones — lényegében két általános érvényes vonás jellemző csupán: az orvosi vonatkozás és az ión dialektus. Ο többek közt, de elsősorban épp az írások sokféleségéből következtet arra, hogy a CH egy talán koszi orvosi könyvtár maradványa, ill. kivonata. Ebben a valószínű esetben viszont (bár tegyük hozzá, hogy az ión dialektus mint egységes vonás e „könyvtár" szoros kapcsolatát hangsúlyozza egy orvosi iskolával, tehát az iskolához tartozó, annak tanításait lényegükben képviselő írások gyűjteményéről van szó) újabb közös vonásokat kell feltételeznünk, hiszen egy szakkönyvtárnak sajátos arculata van: anyagát megválogatják, határozott céllal, az érvényes, a legjobbnak tartott tanok szellemében állítják össze. Tehát a változatos tartalmat rendszerező elv foglalja egységbe, s ez az elv nyilván a válogatásban érvényesül elsősorban. Azonos szempont alapján, azonos céllal egybegyűjtött írásoknak pedig nyilván vannak közös vonásaik, ebben az esetben nyilván az említett kettőn kívül is — s ezek a közös vonások egyben az iskolára is jellemzők, amelyhez a könyvtár tartozik. Épp ezek a sajátosságok teszik az egyébként különálló traktátusokat szövegegységgé. A CH-nak mint szövegegységnek a vizsgálata tehát lehetséges minden olyan esetben, amikor a kutatás egyrészt a közös vonásokon, ill. ezek valamelyikén alapul, másrészt pontosan meghatározott szövegek alapján történik. Hangsúlyozni kell ennek az ellenkezőjét is: a CH sokféle változata, 'a,,hippokratészi írások" nagy mennyisége és számos ellentmondása nem engedi, hogy tudományos értékű megállapításokat tegyünk a CH-ról általában. Ε dolgozat célja, hogy az általam átnézett — és alább felsorolt — művek etikai, az orvos és a beteg kapcsolatában megnyilvánuló közös vonásait ismertesse. Ez az elemzés is azt igazolta, hogy a „hippokratészi írások?'' rendszerezhetők, ha figyelembe vesszük e rendszer diakrón jellegét (pl. a Περί αέρων , ύδάτων , τόπων vándorló iparos orvosa, δημιουργός -a és a Περί εύσ/ημοσύνης ) beavatott, ιερός orvosa közt nemcsak időben, hanem életmód és presztízs szempontjából is figyelemre méltó a távolság — külön kutatás tárgya lehetne ennek a vizsgálata is.

23 A kutatása alapjául szolgáló és idézett művek a következők: 23 Az orvos társadalmi helyzetéről, az ίητρός szó jelentéséről, ill. ezek változásairól 1. pl.Haeser: Die Geschichte der Medizin (torn. I. p. 85.): ,,Im engeren Sinne sind ιατροί die regelrecht gebildeten Aertzte, welche die gesamte Medizin, namentlich auch die Chirurgie betreiben. Ihr Geschäft heisst τέχνη ; ... Als Artzt ιατρός im weitesten Sinne bezeichnen die Griechen jeden, der die Heilkunde als Gewerbe betreibt. Die Aertzte gehören deshalb zu den δημιουργοί und zu den δημοσιεύοντες ..." (p. 87.): ,,Sehr beschäftigte Aertzte unterhilten Gehülfen, welche ebenfalls ιατροί ..." (p. 89.): ,,Von einer Sonderung der Heilkunde in Spezialfächer ist in der Hippokratischen Zeit keine Rede, wodurch natürlich nicht ausgeschlossen ist, dass einzelne Aertzte vorzugsweise als Wundärtzte, Augenärtzte usw. gesucht waren. Farrington (i. m. p. 34.): ,,Aristotle tells us that the name of physician was given to three types of men — the one who works with his hands, the one who directs the work of others, and the educated amateur." (Pol. 3.6.) — (p. 39.): The Hippocratic doctor was frequently perhaps even normally, itinerant.

.." Sigerist (i. m. p. 300.): ,,.. .at the time of Hippocrates the Asclepiads who were not priests but practizing doctors represented an aristocracy among the profession, that they were members of families in which medicine as had been practiced for generations. ' ' 24 A görög szövegeket W. S. H. Jones kiadása alapján idézem. (Bibliográfiai adatairól 1. az 1. jegyzetet.) Περί άρχαίης ίητρικής; Περί αέρων, υδάτων, τόπων; Επιδημιών α, γ; Προγνωστικόν; Περί διαίτης οξέων; Περί ιερής νούσου; Περί όδοντοφυΐης; Κατ ίητρεΐον; Περί άγμών; Περί άρθρων; Μοχλικόν; Περί των εν κεφαλή τρωμάτων; Περί φύσιος άνθρωπου; Περί διαίτης υγιεινής; Περί χυμών; Αφορισμοί; Περί διαίτης; Περί τέχνης; Περί φυσών; Νόμοσ; Περί εύσχημοσύνης; Περί ιητροϋ; Παραγγελίαι; Περί τροφής; "Ορκος.

24