Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

TANULMÁNYOK - Józsa László: A tenotómia ókori és középkori írásos és rajzos emlékei

f Zusammenfassung i Die biochemischen Eigenschaften der Sehne waren schon dem Menschen der Urzeit TOhlbekannt, was er auch ausgenützt hat. Von einem festen Bindematerial sprechend, erwähnte der Mensch des Altertums und des Mittelalters die Sehne. Auch die physiologische Rolle der Sehne wurde früh erkannt. Manche Verfasser sind der Meinung, dass bei der Domestikation der Tiere die Sehnendurchschneidung eine wichtige Rolle spielte, da sie eine Bewegungsbeschränkung nach sich zog. Der Verfasser meint aufgrund der Bibel und der Analyse der Mythologie verschiedener Erdteile, sowie der künstlerischen Darstellungen derselben, dass Tenotomie auch ein Strafverfahren gewesen war, dessen Ziel vor allem die Verhinderung bzw. Beschränkung der Bewegung des Positionswechsels des Verletzten, zum Teil aber auch (z. B. in der ungarischen mittelalterlichen Legende vom Heiligen Ladislaus) das Niederbrechen des Gegners von gleicher Stärke, sowie das Erreichen seiner Kampfunfähigkeit sein sollte. Die beiden Ziele konnten ausgezeichnet durch das Durchschneiden der Achilles-Sehne, oder der Sehnen der Kniekehle (m. biceps femoris, m. semitendinosus) erreicht werden. Unter den Darstellungen und den schriftlichen Denkmälern findet man nur selten an der Hand und an den Armen durchgeführte Tenotomie. Zufolge der unaufhörlichen Kriege, sowie der verstümmelden Strafverfahren war die Zahl der durch Tenotomie bewegungsbehindert gewordenen Männer ziemlich hoch. Interessanterweise ist aber kein einziges Andenken über einer an Frauen durchgeführten Sehnendurchschneidung erhaltengeblieben. LÁSZLÓ JÓZSA, D. Sc. Med. Deputy Director National Traumatological Institute H—

1088 Budapest, Baross u. 23. IRODALOM 1. U. Kőhalmi K.: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Akadémiai Kiadó, Bp. 1972. 30—50.': Részletesen leírja az ín előkészítését, felhasználását a reflexíj-készítésben. 2. McLeod, W. E.: An unpublished Egyptian composite bow in the Brooklyn Museum. Amer. J. Archeol. 42, (1958) 397-401. 3. Fábián Gy: Archeológia experimentális. A honfoglaláskori magyar íj rekonstruálása. Terrnészettudományi Közlöny ü, (1967), 99-101. 4. A Gleipnir nevű csodakötél alkotórészei: medvéin, asszonyok szakálla, madarak nyála, hegyek gyökere, macskák járásának zaja, halak hangja. Közű Glepinir címszónál: Szabó Gy. : Európai mítoszok. Kriterion, Bukarest, 1977. 59. 5. Medve ín bűvölés. Vogul eredetiből fordította Képes G. in: Leszállt a medve az égből. Európa Kiadó, Bp. 1980. 192. 6. Gunda B.: Az állatok Achilles-inának elvágása az eurázsiai vadászkultúrában. Ethnográfia 50, .(1939), 38-41. 7. Biblia: Sámuel könyve 8,4; Krónikák I. könyve 18,4 (Károli Gáspár fordítása) 8. Manninger J.: Kézsebészet. Továbbképző jegyzet (kézirat). Bp. 1970. 9. G. Beke Margit: Északi Hősök. Móra Ferenc Kiadó, Bp. 1975. 8.; Szabó Gy: Európai mítoszok. Kriterion Bukarest, 1977, (Völund címszó: 158.) Az Edda német fordításában (Die Edda Götter und Heldenlieder. Leipzig é. n. 218. old.); „Das ward ausgeführt: die Sehnen wurden ihm an den Kniekehlen durchgeschnitten..." A fenti három adat egyértelműen a térdinak átmetszéséről beszél. 10. Más variációk szerint a Vu—VTQ. században keletkezett Völund énekben az Achilles-ín átmetszése szerepel. Szász Béla fordítása, ín.: Világirodalmi Antológia II. (Szerk. ifj. Horváth J. és Kardos T.) Tankönyvkiadó, Bp. 1952. 32. 11. Trencsényi-W&ldapfel I.: Homérosi kompozíció. In.: Vallástörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. 57., 472. 12. Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága. Comm. Hist. Artis Med. 22. (1976). 139—148.