Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 115-116. (Budapest, 19869

TANULMÁNYOK - Józsa László: A tenotómia ókori és középkori írásos és rajzos emlékei

TANULMÁNYOK A TENOTÓMIA ÓKORI ÉS KÖZÉPKORI ÍRÁSOS ÉS RAJZOS EMLÉKEI inak biomechanikai tulajdonságait már az őskor embere is jól ismerte, és ki is használta. A csiszolt kőkorban jelentek meg a reflexíjak, amelyek a felső paleolitikum óta Szibériától az ÚjHebridákon át Dél-Amerikáig mindenütt elterjedtek (U. Kőhalmi, 1). A ránk maradt legrégibb reflexíjban kimutatható az ín szerkezeti elemként való alkalmazása (McLeod 2.). Fábián Gy. (3) „Archeológia experimentális" c. közleményében ezt írja: „Az ősi íjkészítés,.. a makromolekuláris kémia lehetőségeit használta ki, amennyiben az ín, mint tömött, rostos kötőszövet a hosszanti igénybevételhez alkalmazkodott. ' ' Ha az ókor vagy a középkor embere nagyon erős kötözőanyagról beszélt, az inat említette. A bibliai Sámson így válaszolt, amikor Delila arról faggatta, hogy hogyan tehetik erőtlenné: „Ha megkötöznének hét nyers ínnal [más fordítás szerint: , ,hét nyers vesszővel..."], amelyet még nem szárítottak ki, elgyengülnék (Bírák Könyve 16, 7). A germán mitológia veszedelmes farkasa, Fenris minden láncot eltépett, és az istenek is féltek tőle. Fenrist csak a törpék által készített, hatféle anyagból álló csodakötéllel, a Gleipnirrel lehetett megkötni. A Gleipnir első és legfontosabb eleme a medve-ín volt (a többi alkatrész: asszonyok szakálla, halak hangja stb. nem létező dolog). Az ín hőérzékenységének költői megfogalmazása a vogul, ,Medveín-büvölő ének", amit tolvaj kiderítésekor mondanak: „Hát hogyha nem vallod meg, medveinat perzselek. Amint ez a medvéin itt megzsugorodik, kezed-lábad is ím így megzsugorodik. ' ' {Képes G. fordítása, 5) A példákat hosszan lehetne sorolni, ezekkel csak azt kívántam bemutatni, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain élők milyen jól ismerték és használták fel az ín biomechanikai tulajdonságait. Az ín élettani szerepét, mozgásban betöltött funkcióját ugyanilyen régen felismerte az ember. Van aki úgy véli, hogy az állatok háziasítása is azzal kezdődött, hogy ínátmetszést végeztek, s ezzel magukhoz láncolták a mozgásban gátolt állatot (Gunda, 6). Valószínűleg tenotómiát ábrázol a szibériai sziklarajzok egyike (1. ábra), és ha igen, akkor ez a legkorábbi ábrázolása (i. e. III. évezred végéből) az ínátmetszésnek (47). Kétségtelen, hogy szinte napjainkig fennmaradt a háziasított, de rideg tartású állattenyésztésben a tenotómia szokása (szamojédok: rénszarvason, masszaiok: szarvasmarhán stb.). Azt is tudjuk, hogy Közép- és Kelet-Afrika bennszülöttei — századunk elejéig — úgy vadásztak elefántra, hogy bozótkéssel elvágták az Achilles-inát, s ezzel támadás- és mozgásképtelenné tették. Győrffy (48) említi Bécs város tanácsának határozatát a 17. századból, amely szerint a szilaj magyar szarvasJÓZSA LÁSZLÓ