Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
TANULMÁNYOK - Orosz Éva: Egészségügyi alapellátás — területi különbségek (1876—1945)
TÖREKVÉSEK A FALVAK ORV OSELLÁ TOTTSÁ GÁNAK JAVÍTÁSÁRA A falvak egészségügyi viszonyainak javítására — az egészségügy állami irányítása részéről — a századfordulón, valamint a harmincas években figyelhetők meg számottevő törekvések. A XIX. század utolsó harmadában a siralmas közegészségügyi és járványügyi viszonyok jelentették az egészségüggyel szembeni fő kihívást. Alapvetően ez a törvényhatósági orvosi rendszer (községi és körorvosok — járási tisztiorvos — vármegyei tiszti főorvos) életre hívója. Az egészségügyi törvény azonban nem teremtette meg e rendszer kiépítésének anyagi feltételeit. ,,A törvény végrehajtói... Először is féltek az állampénztár megterhelésétől s csekély fizetéseket állapítottak meg a hatósági orvosok részére, a községi- és körorvosok eltartását pedig kizárólag a községekre hárították. Ennek következménye az lett, hogy a közegészségügyi szervezet csonka, mert legalsóbb rétegében, a községekben még a törvény nem volt életbeléptethető, mert a községi- és körorvosok fizetései túlságosan terhelték a szegényebb vidékek lakosságát s mégis oly csekélyek, hogy belőlük egy orvos családjával meg nem élhet. Epp oly szűken mérték ki a járási s törvényhatósági orvosok fizetéseit is. Ennek következménye az lett, hogy a hatósági orvos a magángyakorlat terén igyekszik magát kárpótolni s ebben látja fő jövedelmi forrását s ennek szenteli idejét s érdeklődését. Azok, a kik a hatósági orvosi állomásokért pályáznak, ritka kivétellel nem a közegészségügyi teendőket tartják szem előtt ' ' — mondotta Grünwald Béla országgyűlési képviselő az 1885. évi Országos Orvosi és Közegészségügyi Kongresszuson. Az egészségügy állami irányítása elsősorban azzal szándékozott megoldani a falvak orvosi ellátásának problémáit, hogy az orvosok fizetését függetlenítette a községek különböző teherviselési képességétől. Az 1908: XXXVIII. törvény elrendelte: a községi és körorvosok fizetésüket és korpótlékukat az államkincstártól kapják. Orvos tartására kötelezte az 5000 lakóval bíró községeket is, a 800 lakosnál nagyobb községekben pedig okleveles szülésznők alkalmazását tette kötelezővé. * Az első világháború után az orvostartás anyagi terhei ismét a településekre hárultak, így újra kiéleződött az a probléma, hogy azok a falusi térségek nem voltak képesek orvost tartani, melyek egészségügyi viszonyai fokozottan megkövetelték volna azt. 1938-ban az ország 3376 településéből 2317 községben nem lakott orvos. A körorvosok között pedig — egyes vármegyékben — volt olyan, aki a körébe tartozó községekbe havonta csak egyszer jutott el, mivel a kör 20—25 községből állt. A községek orvosellátásán a harmincas évek közepén elsősorban szervezeti, szervezési változtatásokkal igyekezett javítani az egészségügy állami irányítása. Az 1936: IX. törvény a hatósági orvosok (tisztiorvosok, községi és körorvosok) kinevezésének jogát a belügyminiszterre ruházta. Kimondta, hogy a vidéki tiszti főorvosok, tisztiorvosok állami tisztviselők, fizetésüket az államtól kapják. A községi és körorvosok tartásának anyagi terhei továbbra is a községekre hárultak. A törvény a hatósági orvosok szakmai munkájában ugyan éreztette hatását, de a körorvosok száma nem emelkedett számottevően és életkörülményeik sem javultak. 12 Ezek közül a lakáskérdés volt 12 Külön tanulmányt érdemelne, hogy a kezdeteiben elsősorban anyagi okok által létrehívott jelenség — azaz a kevésbé szívesen vállalt falusi orvosi munka — hogy alakult át napjainkra elsősorban szakmai és presztízsszempontok által meghatározott folyamattá. Még a harmincas években is döntően az anyagi szempontok vezérelték az orvosokat a város felé, bár már erősebben párosultak a szakmai érvényesülés szempontjaival, mint a századfordulón. ,,... Népünk [értsd: falusi népesség — O. É.] ... hihetetlen szegény is, amit a mindenkit sújtó gazdasági világválság még százszorosan kiélezett, megkaphatjuk magyarázatát annak, hogy orvosaink miért tódulnak inkább a városok felé még ma is: ott minden nehézség dacára mégis előbb reménylenek exisztenciát találni mint falun." (Kerbolt László: i. m. 79.)
