Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Orosz Éva: Egészségügyi alapellátás — területi különbségek (1876—1945)

ATELEPÜLÉSEK HIGIÉNÉS VISZONYAINAK DIFFERENCIÁLÓDÁSA A múlt század fő egészségügyi problémáját az ismétlődő járványok pusztításai jelentették. A század végén egyre inkább előtérbe került a tüdőbaj és a csecsemőhalandóság kérdése, de a járványok a falvakban továbbra is komoly problémát jelentettek. 1945-ig csak a városokban (radikális mértékben Budapesten) következett be lényeges változás az ezen betegségek szempontjából döntő szerepet játszó higiénés viszonyok (lakáskörülmények, egészséges ivóvíz stb.) terén. ,,... Az egészségügyi kultúra fejlesztésével a városokban le tudtuk szorítani a tüdővészt a réginek a felére, s amikor a hastífusz külföldön már csak a ritkaságok közé tartozik, akkor a faluban a kisablakú, vizesfalú, földespadlójú lakóház miatt a tüdővész, a piszkos, szennyezett ivóvíz s a védekezés hézagai miatt a hastífusz tömegesen pusztít." (Téglássy, 1933.) Ezeket az egyenlőtlenségeket illusztrálja az 1. táblázat. 1. táblázat A HASTÍFUSZ-MEGBETEGEDÉSEK A MEZŐKÖVESDI JÁRÁSBAN 1933

3 (100000 lakosra) Budapest 40,4 Magyarország 99,6 Mezőkövesd 100,9 A mezőkövesdi járás többi községe 218 A falvak higiénés viszonyai fő kérdését az ivóvízellátás és a lakáskörülmények jelentették: ,,A falusi ivóvízellátás rendezésének első feltétele a valódi helyzet feltárása. Erre kb. 10 évvel ezelőtt kapott megbízást az Országos Közegészségügyi Intézet. 1938. év végéig 32 712 falusi kútnak (ezek között 13834 közkútnak) a vizét vizsgálta meg vegyileg és bakteriológiailag az Intézet. Ezek vizét 27%-ban találta egészségügyi szempontból megfelelőnek, 73%-ban pedig szennyezettnek. ... Ha a nemzetközi mértéket alkalmaztuk volna, úgy a kútvizeknek csak kb. 15% -át tarthattuk volna megfelelőnek." "... Hazánk összes lakóházainak 73,8%-a vagyis kereken háromnegyedrésze vályogból vagy sárból épült, s ezek kb. egyharmadának (25,3%) van csak kő- vagy téglaalapja. Vannak vidékek (például Békésben, Biharban) ahol a házak 90—94%-a épült vályogból vagy sárból. ' '

4 A vályogból vagy sárból épült kő- (vagy tégla-) alap nélküli házak aránya 1930-ban Északon 35,2%, Dunántúlon 34,3%, az Alföldön 60,9% volt. (Az egész országban 48,5%.) Azaz — a fentieket összefoglalva — az 1945 előtti időszak egészségügyének egyik fő jellemzője az volt, hogy a települések higiénés viszonyaiban — vagyis az egészségi állapotot döntően befolyásoló tényezők egyikében — a XIX. század végétől egyre mélyült a városok és a községek többsége közti szakadék. Ennek előrebocsátásával tekintjük át az egészségügyi ellátás területén a századfordulótól bekövetkezett változásokat. 3 A járványos megbetegedésekre vonatkozó korabeli statisztikák vármegyénként közölnek adatokat — így országos adatok a települések egyes csoportjaira nem állnak rendelkezésünkre. (Johan, 1938. 199.) 4 Megrázó képet fest a községek higiénés és egészségügyi viszonyairól, a parasztság táplálkozási viszonyairól stb. : Kerbolt László: A beteg falu. A magyar falu szociális és közegészségügyi rajza. Bp. 1934. és Johan Béla: Gyógyul a magyar falu. A M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet közleményei. 7. sz. Bp. 1939. Az idézetek forrása: Johan Béla i. m. 172. és 139.