Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Orosz Éva: Egészségügyi alapellátás — területi különbségek (1876—1945)

AZ ORVOSELLATOTTSAG TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEI Az orvosellátottság alakulásának egyik fó'jellemzője a Budapestre és a nagyobb városokba való koncentrálódás volt. 1900-ban az okleveles orvosok 41,4%-a a törvényhatósági jogú városokban — ezen belül 26,4%-uk Budapesten — dolgozott. 1914-re a koncentráltság kismértékben tovább fokozódott: az orvosok 43,8 % -a volt található a törvényhatósági jogú városokban (ebből Budapesten 27,4%-a). 1922-ben az ország népességének 19,1%-ával rendelkező 11 törvényhatósági jogú városban dolgozott az orvosok 57,9%-a; ezen belül 45,3%-uk Budapesten. 1938-ra — hasonlóan az I. világháború előtti időszakhoz — a koncentráltság kismértékben tovább fokozódott: az orvosok 58,8%-ával rendelkeztek a törvényhatósági jogú városok (ezen belül Budapest 45,5%-ával).

5 A településhierarchia másik oldalán, a falvak nagy részében kumulálódott az egészségi állapot szempontjából döntő infrastrukturális tényezők elmaradottsága (katasztrofális lakásviszonyok, egészséges ivóvíz hiánya stb.); az egészségügyi ellátás feltételét képező infrastruktúra — elsősorban az útviszonyok — elmaradottsága; a társadalombiztosításból való kirekesztettség;

6 az egészségügy terén az egyik legjelentősebb szociális intézkedésből, a szegénybeteg-ellátásból való részleges kirekesztettség;

7 a kibontakozó egészségvédelem intézményeinek teljes hiánya és az orvosi ellátás megoldatlansága. Az objektív feltételek fenti rendszerének döbbenetes fejletlensége párosult az egészségügyi kultúra mélységes elmaradottságával. A községek többsége és a városok egészségügyi ellátottsága közti szakadék mélyülését, a területi különbségek növekedését illusztrálják az alábbi adatok is. 2. táblázat Az egyes településtípusok orvosellátottságának alakulása 1926 és 1938 között 10000 lakosra jutó orvosok száma 1926 1938 1926 1938 Budapest 28,1 38,7 100 100 Thj

8 városok 12,6 16,5 44,5 42,7 Megyei

9 városok 7,8 11,2 27,7 29,0 Falvak 3,1 4,0 11,2 10,3 Budapest orvosellátottsága = 100 A falusi népesség nagy része tehát nélkülözte az orvosi ellátást, ezzel szemben a nagyobb városokban — a fizetőképes kereslethez képest — túl sok orvos koncentrálódott. 5 Az adatok forrása: Magyar Statisztikai Évkönyv 1900., 1914., 1922., 1938. kötetei alapján számított értékek. 6 A két világháború közti szociális biztosítási rendszer rendkívül szétaprózott volt, és 1938-ban is csak a lakosság 31%-ára terjedt ki. A parasztság gyakorlatilag teljesen ki volt zárva belőle. Ugyanis csak egy igen szűk körre, a mezőgazdasági munkások egy részére — az éves szerződéssel bíró cselédekre és a gépek mellett dolgozó munkásokra, továbbá kizárólag balesetre terjedt ki (Kerék, 1933). 7 ,,A mezőgazdaságban foglalkozó munkásember és családja, ha megbetegszik, semmiféle támogatásra nem tarthat igényt. Az országos betegápolás terhére ingyenes orvoshoz és gyógyszerészhez csak szegényjogon juthat, azaz akkor, ha ingatlan vagyonnal nem rendelkezik. Viszont a legtöbb falusi munkásembernek van ma már egy kis háza, házrésze, valami csekély földje, ami elüti ettől a kedvezménytől." (Kerék, 1933). A Falu Magyar Gazda és Földmíves Szövetség által 1937-ben rendezett Községek III. Oszágos Kongresszusán az egészségügyi szakbizottság határozati javaslatai között — többek között — követelte a mezőgazdasági népbiztosítás bevezetését és az ingyenes kórházi ápolást a törpebirtokosoknak. (Ágoston, 1940). 8 Thj = törvényhatósági jogú városok (Baja, Pécs, Miskolc, Szeged, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Kecskemét, Sopron). 9 1926-ban a városoknak ezt a csoportját rendezett tanácsú városoknak nevezték.