Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon — Egy szaktudomány hőskora

A következő évre ismételten meghirdetett pályadíjra egyetlen munka sem érkezett be, így a központi választmány 1884-ben ismét foglalkozott a kérdéssel. Ekkor úgy határoztak, hogy csak tervezetet kérnek,

33 kitűzött határidőre, (1888. december 31.). Purjesz Zsigmond, Kovács Imre és Schuschny Henrik nyújtott be tervezetet, illetve Purjesz olyan bibliográfiát, amelynek segítségével kellene megírni a tervezett orvostörténeti művet.

34 A pályázók a kollektív munka megírása mellett voltak, amely koronként és szaktudományonként — más-más személlyel — tárgyalná az orvos- és a gyógyszerészettörténetet. Poór Imre afelé hajlott, hogy a nagy átfogó munka helyett inkább a legutóbbi évszázad magyar orvosi fejlődését kellene feldolgozni. Valójában még nem történt döntés, amikor 1888. évi tátrafüredi vándorgyűlésen elhangzott Demkó Kálmán A közegészségügy városainkban a XV—XVII. században című előadása. A lőcsei középiskolai tanár valójában még nem hallott a pályadíjakról és annak eredménytelenségéről, de tekintetteljeles cikkeire és orvostörténeti vonatkozású munkáira Poór Imre Demkót a pályadíjra való jelentkezésre ösztönözte. Feltehetően rendelkezésére bocsátották Purjesz javaslatát és részletes bibliográfiáját, hiszen a később elfogadott Demkó-féle pályamű rendkívül hasonlít Purjesz tervezetére, gondolatmenetére és a felhasznált irodalomban egytől egyig benne szerepelnek szakirodalmi ajánlásai. A Vándorgyűlés Központi választmánya 1888. október 12-én kelt határozatában Demkó Kálmánnak ítélte oda a pályadíjat,

35 egyben megbízta A magyar orvosi rend története című — az orvos- és a gyógyszerészettörténetet egyben tárgyaló — munka megírásával. Lektornak és szaktanácsadónak Szabó Dénes egyetemi tanárt jelölték ki, aki nemcsak bírálója, hanem állandó konzultánsa is lett Demkó Kálmánnak. A mű megírásánál valójában kompromisszum született, amit már Demkó könyvének címe is jelölt: nem a hazai orvostudomány történetét, hanem az orvosi rend kialakulását követte nyomon. Szabó Dénes szakvéleményében ezt a következőkben indokolta: ,,... A munka kidolgozásának iránya: az orvosi tudomány általános fejlődését röviden, de azért elég áttekintést nyújtóan adni, azután orvosaink müveiből állítani össze az egyes betegségeik szempontjait, kór és gyógytanát, alkalmazott gyógyszereit, mely eljárásnál nagyobb gondot lehet fordítani hazánk speciális viszonyaira. A szerző kijelölését csak módosítással tartom célszerűnek. A magyar orvosi rendnek, de a magyar orvosok munkálkodásainak története tudtommal eddig még nincs megírva, a jelen tervezetet kidolgozásra csak módosítással tartom alkalmasnak, amely forrásmunkának fog szolgálni, ha az egyes magyar orvos irodalmi műveit csak ismerteti, a tárgyalt betegségek tüneteit, kór és gyógytanát — orvos véleményezésével — változatosan leírja. Véleményem szerint a nem orvos az egyes orvosi munkáknak értékét ne tegye bírálata tárgyának, hanem elégedjék meg tárgyilagos ismertetésével... Tekintettel, hogy történész írja meg a magyar orvosi rend és a magyar orvosok tudományos munkálkodásának történetét, helyesnek tartom a munka beosztását századonként, mintsem az egyes betegségek szerint vagy a gyógytudomány fejlődésének összefüggéseinek alapján tárgyalni. A szerző művelődéstörténeti feladatot old meg, így foglalkozzon századonként orvosaink kiképzésének módjával, ide számítva az orvoslással foglalkozókat is (sebész, szülész, bába, gyógyszerész, fürdős stb.), azok társadalmi állapotával, valamint az egyes kiemelkedő személyek életrajzával, irodalmi működésével stb. írjon a törvényhozás és a városok rendelkezéseiről, ezen hatóságok intézkedéseiről, a közegészségügy megszervezéséről, szabályairól, a kórházak működéséről, de semmiképpen sem fejtegesse az orvosi kérdéseket, ne mélyedjen bele az értékelésükbe. '

736 Szabó Dénes alábbi tanácsa azonos Purjesz Zsigmond Uo. Jelentés a Poór-féle pályadíjról. 1884. Purjesz Zsigmond levele és bibliográfiája. 1887. ápr. 27. Uo. Szabó Dénes (1856—1918) oklevelét Budapesten szerezte (1879), majd az I. sz. szülészeti klinika orvosa, 1889-ben e szakterület magántanára, 1892-től e tárgy rendes tanára Kolozsvárott. Orvostörténeti cikkei az Orvosi Hetilapban, a Gyógyászatban és a Kolozsvári Természettudományi Értesítőben jelentek meg. 1896-ban kiadta A kolozsvári egyetem orvosi karának története c. könyvét.