Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon — Egy szaktudomány hőskora

tatja kellőleg azon hatásában, amelyet az egyik vagy másik korban, azon kor műveltségi állapotára, felfogására gyakorolt és viszont".

21 Rózsay: ,,A három kötetű műben hiányzik egy alapterv kifejtése, az egyöntetűség, az egyes részeknek szaktörténelmi munkánál különösen megkívántatott olyképeni összefüggése, hogy minden rész fontosságának megfelelő terjedelemben és nyomatékkal tárgyaltassék. Sok olyan bővebben van tárgyalva, minek csekély vagy semmi fontossága nincsen a munka feladatának megoldásában, sok rész pedig, mely hazánk orvosi történetében fontosabb és tárgyalása igen méltó lett volna, különösen a gyógy tudománynak hazánkbani újabbkori fejlődésére vonatkozó pld. a hazai orvosi folyóiratok jelentősége, vagy egyáltalán mellőzve van vagy csak hiányosan, darabosan és szétszórtan adatik elő. ... hogy jutalmazásra és kiadásra méltó lehessen, egészen át kellene dolgoztatnia egyszerű, áttekinthető terv szerint, az egyes részeket fontosságuknak megfelelő terjedelemben kellene tárgyalnia, ki kellene hagynia sok olyant, minek kifejtése az orvostan történelmére egyáltalában nem tartozik, meg kellene toldania a munkát az újabbkori orvostudomány történelmi adatainak vázolásával, melyek már azért is, mert az orvostudománynak hazánkban állapotára nézve a legfontosabbak, bővebb és kimerítő tárgyalást érdemelnek, bővebbet, mint akármelyiké a régebbi korszakoknak vagy mint azok összesemévé. ' '

28 Sajnos a harmadik bírálat szövege, Halász Gejza véleménye nem áll rendelkezésre az utókor számára. A munka szerzője, Kovács Imre (1845—1917),

29 akkor fővárosi tisztiorvos, munkájában a népvándorlások korától a XIX. század közepéig kísérte nyomon a magyar orvostudomány, illetve a gyógyászattörténetét, külön részletezte a kiemelkedő magyar Orvosok életútját, szakirodalmi adatait, kitért a járvány ügyünk helyzetére az egyes korszakokban. A negatív bírálat után Kovács Imre valóban átdolgozta pályamunkáját és Az orvostudomány története Magyarországban (a járványok történetével) ,,História testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis "jeligével 1881-ben ismét benyújtotta. A bírálók Rózsay József, Hamary Dániel és Molnár István voltak. Az egy kötetben — az őskorral, az Árpád-házi királyok korával, az 1300—1526-ig, az 1526—1771-ig, majd a cholera és pestis járványokkal foglalkozó — megírt munkát a bírálók ismét alkalmatlannak találták a megjelentetésre és a pályadíj odaítélésére, bár sok vonatkozásban jó feldolgozásnak tartották. Hamary Dániel azt vetette az író szemére,

30 hogy Horváth Mihály munkáját vette alapul, és ezt egészítette ki orvosi vonatkozásokkal, de ezeket nem vezette el saját koráig. Hibának találta, hogy a szerző művelődéstörténeti munkát akart írni, de figyelmen kívül hagyta az orvostudomány fejlődésének öntörvényeit és sajátos dinamikáját. Hasonló véleményen volt Molnár István is,

31 aki főleg a járványtani vonatkozásokat bírálta. Szerinte a szerző elsősorban Fekete munkájából idézett, saját kutatásokat nem folytatott. Az előzőekhez csatlakozott Rózsay József,

32 aki bírálata végén felvetette, hogy jobb lenne e témát több személy együttes munkájaként megíratni, hiszen a magyar történelem hatalmas korszakát egy személy képtelen minden szempontból tökéletesen feldolgozni. Az egyik szerzőnek az átdolgozott pályamunka szerzőjét ajánlotta, akit nagyra becsült tárgyi tudásáért és szorgalmáért. Ennek ellenére a művet kiadásra alkalmatlannak találta. Uo. 1879. aug. 15-én kelt bírálat. Uo. 1879. júl. 15-én kelt bírálat. Kovács Imre (1845—1920), orvosi oklevelét Bécsben szerezte (1869), majd 1871-ben sebész- és szülészmesteri oklevelet nyert Pesten. 1872—1875-ben Budapesten törvényszéki orvos, 1875—1881-ben kerületi tisztiorvos. 1881-től rendőrorvos. Az említett orvostörténeti munkáin kívül: Tébolygyógyítás története. Bp. 1879.; A magyar birodalom fürdői és ásványvizei. Bp. 1881.; A prostitúció története. Bp. 1890. Magyar Orvosok... 1882. júl. 14-én kelt bírálat. Uo. 1882. júl. 15-én kelt bírálat. Uo. 1882. júl. 5-én kelt bírálat.