Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon — Egy szaktudomány hőskora
Az eddig ismertetett orvostörténeti feldolgozások — néhány kivétellel — elsősorban Budapesthez kötődtek, hiszen itt működtek az országos jelentőségű orvosi társaságok, illetve már a fővárosban valósult meg elsőnek, igaz csak rendkívüli tantárgyként az orvostörténelem egyetemi előadása. Az ország második egyetemének megalapítása után (1872) Kolozsvárott is körvonalazódott egy második orvostörténeti kör, amelynek ösztönzője a már említett Maizner János volt. Igaz, ő tanszékvezetői teendői miatt sem az orvostörténelem előadására, sem szakírói munkára nem vállalkozott, de ösztönzésére nyújtotta be magántanári kérelmét Gyergyai Árpád (1845—1881) 24 az orvostörténelem tárgyköréből (1880). Elmélyült orvostörténeti tanulmányokat budapesti évei alatt (1874—1875) folytatott, majd párizsi és edinburghi tanulmányútja során fordult Claude Bemard életműve felé. Erről szóló munkáját 1878-ban könyvben is kiadta, de foglalkozott a rómaiak sebészetével, a sérvkizárás tanának és gyógykezelésének ókori történetével, Erdély orvosi múltjából több közleményt jelentetett meg a Deutsche Archiv für Geschichte der Medizin c. folyóiratban, míg erdélyi szaklapokban a középkor orvosi emlékeit tárgyalta. Gyergyai az anyagfeltárás racionális módja és forrásai alapján Daremberg nyomdokain járt, elsősorban az olasz és a francia orvostörténet-írás módszereit követte. Székfoglaló előadása váratlan halála miatt már nem hangzott el. Kortársa Gusbeth Ede (1839—1906) 25 brassói gyakorló orvos Brassó egészségügyét (kórháztörténet, életrajzi és bibliográfiai adatok, orvosi közigazgatás stb.) tárta fel 1884-ben, majd a századforduló éveiben Pataki Jenő az elfeledett erdélyi orvosok (Dimien Pál, Péchy Lukács, Mátyus, Pápai Páriz stb.) emlékét elevenítette fel hazai és külföldi szaklapokban. A POÓR-FÉLE PÁLYADÍJ Az egyre szélesedő orvostörténeti szakirodalom mindinkább igényelte az összefoglaló jellegű magyar orvostörténelem megírását, ami nemcsak a hazai orvostársadalomnak és a külföldinek mutatta volna be a magyar fejlődési vonalat, hanem az egyre inkább igényelt egyetemi oktatás tankönyvévé vált volna. A magyar orvostársadalom legnagyobb hazai társaságai — a Budapesti Kir. Orvosegyesület és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései — is foglalkoztak e kérdéssel, amelyek közül a Vándorgyűlések keretén belül hirdették meg elsőnek e célt megvalósító pályadíjat. Poór Imre 1878-ban 100 arannyal díjazható pályadíjat tűzött ki: ,,.. .az orvostudomány magyarhonbeli fejlődésének története a legrégebbi időktől a mai napig ' ' címmel, 26 amelyre nem kész munkával, nyomtatásban még meg nem jelent művel lehetett jelentkezni. A feltételek szerint a bírálóbizottság három lektort jelöl ki, és azok egyöntetű véleménye alapján lehet a pályadíjat odaítélni, megjelenésre javasolni. Az első határidő 1879. augusztus 31. volt, erre a határidőre csak egyetlen munka érkezett be , ,Nescire, quid antequam natus sis, accident, id est, semper esse puerum" jeligével, három kötetben és 9 ábrával. Bírálónak Bodogh Albertet és Rózsay Józsefet jelölték ki. Egyöntetűen alkalmatlannak találták a munkát elfogadásra. A hosszú szakvéleményekből csak a leglényegesebbeket emeljük ki. Bodogh Albert: ,,... Gyenge oldala a műnek: 1.) hogy nem egész, hanem egymás mellé illesztett részek mozaikja, egyiket a másiktól bátran elvehetjük anélkül, hogy a mű mint egész, valamint ezáltal szenvedne. 2.) Kevésbé tanít, mint elbeszél, nem vonja le az eseményekből a tanúságokat, egyszerű krónika, anélkül, hogy az élet — a tudomány léte — tanúságos ecsetelése volna. 3.) Nem hozza kellő összeköttetésbe az orvosi tudományfejlődését, a tudományok más ágazatait, fejlődési fokát, a különböző időket. Es mi fő: 4.) az orvosi tudomány haladásának, tökéletesbülésének befolyását, nem muKapronczay K.: i. m. Gusbeth Ede (1839—1906) brassói születésű, orvosi tanulmányait Bécsben végezte, ahol 1864-ben diplo- \ máját megszerezte. 1865-től gyakorló orvosként szülővárosában működött. Semmelweis Orvostörténeti Levéltár. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései.
