Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon — Egy szaktudomány hőskora

zott a XVI. századi syphilises járványokkal, gyógyítóikkal, de részletes leírást adott a St.-Gallen-i kolostor orvosi kéziratairól is. Az 1870-es évek orvostörténeti irodalmában egyre nagyobb teret kapott az ókori orvostudománnyal kapcsolatos témakör, elsősorban a zsidó orvosi ismeretek tárgyalása. E témával elsőnek a hazai szakirodalomban Rózsay (Rosenfeld) József (1815—1885)

20 foglalkozott még 1862-ben Gyógyászat a hébereknél és zsidó orvosok a középkorban címmel. Kitűnő stílusban, kiváló források megjelölésével tárgyalta e témát, amelynek folytatását jelenti a Tanulmányok a régi zsidók orvostanához című (Bp. 1875) füzete. A modern orvostudomány szemszögéből, minden elfogultság nélkül tárgyalja a Biblia és a zsidó írások orvosi vonatkozásait, pontosan meghatározza az egyes gyógymódok jelentőségét és értékét az utókor számára. E tárgykör valóban szakavatott ismerője volt, minden forrását pontosan megjelölte, és írásai hatással voltak e témakörrel később foglalkozó közleményekre. Orvostörténeti tevékenységének még két vonatkozását kell megemlítenünk: 1873-ban nyomtatásban is megjelentette Az orvos- és a természettudományok haladása címen tartott, a Magyar Természettudományi Társulatban elhangzott előadását, valamint 1881-ben háromrészes előadást tartott az ókori zsidó orvosi ismeretekről a Budapeti Kir. Orvosegyesületben. Előadása végén vitát folytatott e témakörben Purjesz Zsigmonddal. Az ókori orvostörténelem tárgykörében fejtett ki jelentős szakirodalmi tevékenységet Tihanyi (Tiegermann) Mór (1866—1918),

21 munkásságát később rendőrorvosi hivatása miatt kénytelen volt feladni. Öt jelentős tanulmányban ismertette a görög-római orvosi ismereteket, foglalkozott Hippokratész és Galénosz jelentőségével, Arisztotelész és Platón hatásával az orvosi szemléletre, a görög materialista iskolák irányzataival, valamint feldolgozta a vérkeringés felfedezését. Nagyobb tanulmányai mellett kisebb — ismeretterjesztő jellegű — cikkeket is közölt napilapokban. Igaz, Tihanyi tevékenysége egy évtizeddel később kezdődött, de munkásságára óriási hatást gyakorolt Purjesz és Rózsay szakirodalmi munkássága, bár több vonatkozásban eredetibb felfogást képviselt, a hatások kimutatása szempontjából itt indokolt említeni munkásságát. Csupán az érdekesség kedvéért kell megemlítenünk Schächter Miksa orvostörténeti jelentőségű, a Zsidó orvosokról című, 1901-ben elhangzott előadását és nyomtatásban megjelent szövegét,

22 mivel ő jelentős szerepet játszott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén meghirdetett, az önálló magyar orvostörténelem megírását célzó pályázat kiírásában és bírálatainak elkészítésében. Schächter munkája nem eredeti feldolgozás, csupán az általa ismert szakirodalom összegzése, és egyben emléket kívánt állítani Rózsaynak, akinek nagy tisztelője volt. E nemzedék munkásságának ismertetésénél kell megemlítenünk Purjesz Ignácot,

23 Purjesz Zsigmond testvéröccsét is, aki — bár nem tekintette céljának az orvostörténelem művelését — fivére nyomdokain járva 1885-ben az Orvosi Hetilap hasábjain foglalkozott a percussio és az auscultatio hazai gyakorlatának kezdetével, majd 1896-ban megírta a Rókus-kórház történetét. Itt kell említenünk ifjabb Bókay Jánost is, aki alapos munkában feltárta a hazai és az európai gyermekgyógyászat fejlődését. 20 Rózsay József (1815—1885) Pesten és Bécsben folytatott orvosi tanulmányokat, utóbbi helyen 1840-ben orvosi oklevelet szerzett. 1843-ban Pesten telepedett le, 1848-ban tábori főorvos. A szabadságharc bukása után magánorvos, majd különböző helyeken főorvos. 1867-ben Pilis vármegye tb. főorvosa, 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagja, 1874-ben a MTA levelező tagja. 21 Kapronczay: i. m. 22 Schächter Miksa: Zsidó orvosokról. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat ülésén 1901. febr. 5. és 19. elhangzott előadások. Bp. 1901. 23 Purjesz Ignác (1857—1928), orvosi oklevelét Budapesten nyerte (1889), majd a Rókus-kórház fül-orr-gége szakorvosa, főorvosa. Több orvosi könyv szerzője és fordítója.