Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Taberner, Peter V.: Aphrodisiacs — The Science and the Myth (Magyar László) - Tröhler, Ulrich: Der Nobelpreisträger Theodor Koch. 1841—1917 (Kapronczay Károly) - Tsouyopoulos, W.: Andreas Röschlaub und die Romantische Medizin (Ringelhann Béla)

mus konvenciói is megváltoznak, a regényíró (és a tudós) feladata már nem a világ látható rendjének leírása. Tudomány és irodalom szövevényes kapcsolatában a tudomány nemcsak a társadalmi és pszichológiai elméletet hatotta át, hanem a viktoriánus regény nyelvezetét, szerkezetét, regényírói módszerét is, s erre George Eliot prózája kitűnő példa. Bánóczy Erika Taberner, Peter V. : Aphrodisiacs — The Science and the Myth. London and Sydney, Croom Helm, 1985. 276 p. Taberner könyve az afrodiziákumok (szerelmi bájitalok, a libidót vagy a nemzőerőt serkentő gyógyszerek és eljárások) ismertetésére vállalkozott. Tekintve e tárgy ősi mivoltát, a munka természetesen egyszerűsítésekre és kihagyásokra kényszerül. A szerző bevallott célja szerint nemcsak kutatókhoz, hanem a nagyközönséghez is kivan szólni, s nagy erénye, hogy célját képes is elérni: műve világos szerkezetű és nyelvű, ugyanakkor a benne foglalt botanikai, farmakológiai és biokémiai tudás is imponáló. Rövid, inkább csak a figyelem fölkeltésére szánt történeti bevezető után a varázslás, a démonikus mágia és az afrodiziákumok kapcsolatáról, majd a hagyományos, klasszikus báj ital-típusokról olvashatunk. Ezt követően a tárggyal kapcsolatos mai tudományos nézetekkel és a ma használt gyógyszerekkel ismerkedhetünk meg, utóbbiak közül elsősorban a kábítószerekkel, majd a gyógyításban használt serkentőkkel. Befejezésül, a könyv talán legérdekesebb részében, a szerző a jövő lehetséges afrodiziákumait mutatja be nekünk. A könyv nem csak érdekes, de fontos is, hiszen az automatizáció és a technikai fejlődés következtében fölszabaduló szabadidő bizonyára mindenfajta emberi vágy, így a vágyra való vágy erősödését is eredményezi majd. Az értékes munkát bibliográfia és az afrodiziákumok teljességre nem törekvő listája zárja. Magyar László Tröhler, Ulrich: Der Nobelpreisträger Theodor Kocher. 1841—1917. Basel

—Boston—Stuttgart, Birkhäuser, 1984. 238 p. A szerző az 1909-ben Nobel-díjat nyert Emil Theodor Kocher (1841—1917) svájci sebész és berni egyetemi tanár életútját és tudományos tevékenységét tekinti át. Kocher számos újítással gazdagította a műtéttant, főleg a hasi sebészetet. Külön értékelő részt találunk az epehólyag- és sérvműtétekkel, a bél-resectióval kapcsolatban, Kocher műszerújításairól elég részletesen szól a szerző. Ugyancsak külön fejezet szól az endokrinológiai kutatásoknak új utat nyitó Kocher-féle mellékpajzsmirigyek kiirtásával járó eljárásnak, a Nobel-díjjal értékelt, pajzsmirigy-túlműködés műtéti és gyógyszeres kezelése területén kifejtett tevékenységének. A szerző számos dokumentummal illusztrálja Kocher életútjának különböző állomásait, mellékleteiben közli Kocher teljes szakirodalmi munkássát, a róla írott legfontosabb munkák jegyzékét is. Kapronczay Károly