Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KÖNYVSZEMLE - Rossetti, Lucia: Die Universität Padua. Ein geschichtlicher Querschnitt (H. Szende Klára)

kozott az Unióhoz. A képzést hat félévben kívánták minimalizálni. Harcoltak azért, hogy a tulajdonosi kamarákban képviseletet kapjanak. Az ún. szabad ipart elvetették. A 2. kongresszust Budapesten tartották 1927-ben. Itt a négy skandináv ország is képviseltette magát. Fontos téma volt a korpótlékos fizetőpénztár bevezetése Csehszlovákiában és hazánkban. A 3. kongresszus színhelye Prága volt 1929-ben. Itt a fizetések voltak előtérben. Elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot a FIP-pel, mert egyes célok közösek. A 4. kongresszust Varsóban tartották, 1931-ben, 800 résztvevővel, ami akkoriban hatalmas szám volt. Hiányolták a belga, angol, francia és holland kartársakat, bár ezt objektív ok magyarázta: vagy nem is volt alkalmazotti egyesület, vagy annak nem okleveles (kisegítő) személyzet is tagja lehetett. így a testületi belépést az alapszabályok gátolták. A gazdasági válság miatt a szociális kérdések domináltak. A munkanélküliséget a pályára lépés korlátozásával ellensúlyozta néhány állam (Ausztria és a skandináv országok). Az 5. kongresszusra csak 1934-ben, Bécsben került sor, mert az eredetileg Berlinbe kitűzött, 1933. évit Hitler uralomra jutása miatt elhalasztották. Közben azonban Dolfuss kancellár kívánságára Ausztriában is közös (tulajdonosi + alkalmazotti) szervezetek létesültek német mintára. Ezért az 5. kongresszust is a tulajdonosokkal együtt rendezték, mint első nemzetközi gyógyszerész kongresszust. Ez azonban sok alkalmazotti nemzeti szervezetet zavart, és ezek el sem jöttek (a magyarok sem). 1935-ben a brüsszeli FIP-kongresszus alkalmával és 1937-ben Pozsonyban még volt ugyan vezetőségi ülése az Uniónak, de Ausztria 1938. évi megszállása után az Unió — székhelyét is elvesztvén — felbomlott. Fennállásának 14 éve alatt sokat tett az alkalmazott gyógyszerészek érdekében. A kötetet irodalomjegyzék és táblázatok teszik még használhatóbbá. Kempler Kurt Rossetti, Lucia: Die Universität Padua. Ein geschichtlicher Querschnitt. 2. Ausgabe, Trieste, Edizioni Lint, 1985. 75 p. A paduai egyetem történeti keresztmetszetének leírását ígérő könyv szép kiállításával ragadja meg az olvasót. A történeti áttekintést megkönnyíti az évszázadokra taglalás az egyetem kezdetétől napjainkig. A dokumentumok szerint az alapítás éve 1222. Ekkor ismerték el nyilvánosan és foglalták okiratba az egyetem szervezetét. Az új „Studium" gyorsan fejlődött és ez összefüggött a dominikánus rend Paduában való letelepedésével. Később az intézmény a hallgatók szabad testületévé alakult, melyet saját önálló törvényei, szabályai és státusa szerint kormányoztak. Alapszabályzata 1331-ből való. Padua városa egyetemének önállóságát nemcsak respektálta, de védte is azt, és kitűnő feltételeket nyújtott a hallgatóságnak a tanulásra. A stúdiumok főleg jogtudományiak voltak, csak később kezdődött a teológia és a szabad művészetek tanulása. Az egyetem rektorai nagy tekintélynek örvendtek és különleges jogot élveztek. Előjoguk volt a hallgatók, professzorok, egyetemi alkalmazottak feletti bíráskodásban, őrködtek az iskolai fegyelem, az ősi jogok megtartása felett. Részt vettek a doktorrá avatási okmányok átadásán, ugyanúgy a városi nyilvános rendezvényeken, előnyt élvezve számos püspöki és városi régenssel szemben. Jelentőségüket külsőségekben és pompás öltözékükkel is hangsúlyozták. Az egyetem demokratikus szellemét mutatja, hogy a professzorok kinevezése a hallgatóközösség joga volt azon elv alapján, hogy a professzorok szakmai tudását és hivatástudatát senki sem tudhatja jobban megítélni, mint a hallgatók. Az egyetem állandó épületet 1493-ban nyert, amikor a „Hospitium bovis" nevű vendéglőt tulajdonosa adta át örök haszonbérletként az egyetemnek. Régi nevét megtartva az „II Bo"t állandóan