Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

TANULMÁNYOK - Czeizel Endre — Sibelka Perleberg Artúr: Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, „A torzszülöttek története” című művének ismertetése és értékelése

Doctor Barholomaeus Ambrosini rendkívüli igyekezettel az , ,éretlen magzatot rendbe szedte és előkészítette a posthumus születésre". A könyv lapjainak számozása az 1: Ordinis ratio (Sorrend-magyarázat) című bevezetéssel kezdődik. Aldrovandi szerint a természetestől eltérő torzok: monstrumok megismerése az ember természetes igénye. A könyvben bemutatott és leírt torzok nem a szerző képzeletének a termékei. Bemutatásukkal nem az emberek különcségek iránti igényét kívánja kielégíteni. A torzok és létrejöttük megismerése sok haszonnal járhat. Ahhoz azonban, hogy a torzokat helyesen lehessen értelmezni, először is tudni kell, mi a normális. A könyv első része ezért a 2: De homine (Az emberről) címet viseli. A 2: Aequivoca (Félreértések) fejezet szerint a homo megnevezés eredete a ,,lélekkel bíró élőlényben ' ' adható meg, és magát a szót a humus-ból származtatja, mivel, Jóidból vétettünk' '. Csak az ember emeli tekinteté fel, az ég felé, az állatok a földre néznek. 3: Synonyma, et etymum (Szinonimák és alapjelentés) fejezetben a homo szinonimáit sorolja fel. A 4: Differentiae (Eltérések)-ben az emberek közötti különbségeket foglalja össze. Véleménye szerint ennek legfőbb oka a földrajzi környezetben, így elsősorban az éghajlatban keresendő. Példaként említi azokat a területeket, ahol gyakori a földrengés és ezért az emberek vadak. Ugyanakkor hangsúlyozza a belső: lelki különbségek meglétét, amely a vágyakban és igényekben nyilvánul meg és amelynek magyarázatát általában nem tudjuk megadni. Catullust idézi: , ,ezt szeretem, azt gyűlölöm, de hiába kérdezed mi az oka, nem tudom megmondani ' ! (Mindezek a gondolatok összhangban vannak jelenlegi felfogásunkkal, amely a veleszületett-genetikai adottságokban: „natúré", és ezeknek a környezet által: „nurture" befolyásolt manifesztációjában keresi a jellegek létrejöttének, illetve milyenségének a magyarázatát.) Ezt követően felsorolja azokat a különböző emberfajtákat és egyedi eseteket, amelyekről hallott. Gyakorta — rokonszenvesen — kommentálja e leírásokat: , ,azt állítják, bár én nehezen tudom elképzelni ' \ , ,Licosthenes írta, bár ősok ostobaságot is írt", ,,könnyebb leírását elolvasni, mint elhinni". Ne feledjük, Aldrovandi a földrajzi felfedezések korában élt, és az új világot megismerők gyakran színezték ki tapasztalataikat. A könyvben éppen ezért Marco Polo, Kolumbusz és más felfedezők a leggyakrabban említett szaktekintélyek. Az esetismertetésekben és rajzokban emiatt gyakorta összekeverednek a valódi, tehát a születés előtti fejlődési zavarokra visszavezethető torzszülemények (pl. a cyclopsok — 2. ábra), a genetikai ártalmak (mint pl. a generalizált hirsutismus esetei: a szerző egy negyvenéves apa és húszéves fia rajzát közli — 3. ábra) és a kulturális-rituális beavatkozások szándékosan kiváltott torzításai (bizonyos néger törzsek alsóajak-„megnyújtása" — 4. ábra), valamint az emberi képzelet és mendemondák szüleményei. Itt csak e három példa kapcsán utalunk az akkori ismeretek eredetére. Mintegy 50000.születésre esik egy cyclops, amely bonyolult agyfejlődési rendellenesség (holoprosencephalia) részjelensége. Kivétel nélkül halálos ártalom, így elszenvedői a születést csak rövid idővel élhetik túl. Az orrnak megfelelő proboscis — szemben a korabeli rajzzal — mindig az egy szem felett, a homlok területén van. Ilyen torz szülemények voltak és vannak. Tehát láthattak egyesek ilyen újszülötteket, és a többiek az ő elbeszéléseikből értesülhettek a cyclopsok létezéséről. A többi már az emberi fantázia terméke, pl. könnyű volt elképzelni felnövekedésüket is. A közölt rajz (2. ábra) bizonyossá teszi, hogy nem valódi esetábrázolásról, hanem a mendemondák rögzítéséről van szó. A generalizált örökletes hirsutismus (3. ábra) nagyon ritka esetei és családi halmozódásai ismertek. (Darwin is foglalkozott velük.) Az Aldrovandi-könyv illusztrációi ebben az esetben hű tükrözői ennek a genetikai ártalomnak, tehát valóságos esetekről készíthették a rajzot. Bizonyos kultúrákban a születést követően szándékosan kiváltott deformitások (pl. az ősi Egyiptomban a koponyatorzítások, Kínában a nők lábfejének megkisebbítése, számos afrikai törzsben végzett nyak-, fül-, ajak- stb. torzítás) jól ismertek. A bemutatott (4. ábra) ajak-deformitás is minden bizonnyal ilyen — a baj csak az, hogy a szerző ezt a természet spontán