Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sasvári László: Szerzetesnővérek betegápoló és szociális tevékenysége Magyarországon (1867—1918)
a szabályzatot. Nevezetes központokká lettek a bécsi és a gráci házak. (A gráci később szervezeti kapcsolatba került a párizsi anyaházzal!) Mindkét helyről érkeztek hazánkba nővérek. Betelepedésükben jelentősen közrejátszott a hazai kórházak égető betegápolónő-hiánya. 21 A bécsi nővéreket és ott a tanulmányukat folytató magyar leányokat először Hám János püspök telepítette le 1842-ben Szatmárnémetiben. Bár az itteni zárdájuk elsősorban leánynevelő intézettel volt kapcsolatos, később kórházat, majd aggápoldát is tartottak fenn. 22 A szatmárnémeti zárda is anyaházzá vált, s a nővérek a bécsi háztól független társulatot alkottak a Páli Szent Vincéről nevezett szatmári irgalmas nővérek elnevezéssel. Társulatuk a szatmári püspök felügyelete alatt állott. 1862-ben Simor János püspök, Győr külvárosában, Győrszigeten telepítette le az irgalmas nővéreket. Zárdájukban egy 6 ágyas kis kórház is helyet kapott. A fenntartását Simor János alapítványa szolgáltatta. A kórházban férfiakat és nőket egyaránt ápoltak. Működésének 25. évfordulóját 1887-ben meg is ünnepelték. 23 A rend tagjai működtek a továbbiakban a gyulafehérvári zárdájuk keretében létesült 10 ágyas kórházban és a 12 ágyas kalocsai érseki kórházban. 1884-től Budapesten a Vöröskereszt Erzsébetkórházában is részben ők látták el a betegápolói feladatot. 24 Ők lettek az esztergomi városi kórházban is a betegápolók 1895-től, a rendő növendékek a későbbiekben itt nyertek kiképzést a kórházi munkára. „SZÜRKE NÉNIKÉK" A köznyelv „szürke nénikéknek" vagy nénéknek nevezte el azokat az irgalmas nővéreket, akik kezdetben a gráci zárdából kerültek különböző magyarországi kórházakba. Szürkéskék ruhájuk nyomán kapták a nevüket. E ruhához jellegzetes, keményített fehér vászonból készült, pillangószárny alakú főkötő, a kornéta járult. Eredeti francia nevük magyarra fordítva így hangzik: a keresztény szeretet leányai. Nálunk később rendalapítójuk, Páli Szent Vince neve nyomán vincéseknek is nevezték őket. A rend eredeti célja a betegek, szegények, öregek és gyermekek gondozása. Elsősorban betegápoló és szociális tevékenységű rend volt, de a gyermekgondozás magával hozta a tanítórendi jelleget is. Első zárdájuk 1852-ben a Vas megyei Pinkafőn (ma Pinkafeld) létesült szegényházzal, kisebb kórházzal és leánynevelővel. Kórházi alkalmazásuk elsősorban Ranolder János veszprémi püspök nevéhez fűződik, aki 1854-ben a veszprémi kórházhoz hívta meg őket. Ezután több vidéki városunkban alkalmazást nyertek. Jelentős volt 1858-ban egri letelepedésük. Bartakovits Béla egri érsek a gondjaikra bízta az egri alapítványi női kórházat. Az irgalmas nővérek kezelésében fejlődésnek indult, s jelentős szerepre tett szert Eger és Heves megye egészségügyi ellátásában. (Jelentősége a budai Erzsébet-apácák intézetéhez hasonlítható.) Bőven találunk a történetére vonatkozóan feldolgozásokat. 25 A kórház tulajdonjoga 1935-ben — többszörös tárgyalások után — az irgalmas nővérekre szállt. Volt a rend tulajdonában néhány kisebb kórház, mint a nyitrai 12 ágyas női kórház, vagy a Haynald Lajos kalocsai érsek által 1874-ben alapított 4 ágyas kórház Szécsényben. 26 A rend tagjai azonban főleg a polgári kórházakban működtek, így az 1880—1900 közötti évtizedekben megnyíló nagy fővárosi közkórházakban is alkalmazást nyertek. A kórházi munkavállalás megélhetésül is szolgált a rendnek, mivel a nővérek munkájukért fizetést és természetbeni szolgáltatásokat (ruha, 21 Sámuel Alajos: Az irgalmas nők. Buda, 1842. 22 Karcsú i. m. IV. 114-5. 23 PL. Simor Cat. 22. 4. csomó, 6292/1887. 24 Uo. 5. csomó, 5068/1884. 25 Az irodalmi feldolgozásokból a legújabbakra hivatkozunk: Ringelhann Béla dr. (szerk.): Emlékkönyv az egri megyei kórház fennállásának 10. évfordulójára. Eger. 1960. 35—50.; valamint Németh Károly: Szent Vince kórház. Tótszentmárton, 1978. Kéziratmásolat, SOM Adattár. 811—81. 26 PL. Simor Cat. 22. 5. csomó, 2676/1877.
