Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Sasvári László: Szerzetesnővérek betegápoló és szociális tevékenysége Magyarországon (1867—1918)

1626-ban Aachenben alakult, s hamarosan elterjedt a német nyelvterületen. Magyarországon először Pozsonyban telepedtek meg 1738-ban. Budára II. József telepített a bécsi kolostorukból 18 apácát 1785-ben. Zárdáik és kórházaik egymástól függetlenek voltak. Mindegyik élén a széles jogkörrel rendelkező, 6 évre választott főnöknő állott. A nővérek két osztályt alkottak: 1. karnővérek, akik közösen mondták a napi imádságokat és szavazati joguk volt a szerzetesi (káptalani) gyűlésen; általában ők végezték a betegápolást is; 2. a segítőnővérek, akik főleg a konyhán dolgoztak. A pozsonyi és a budai zárdában 1877-ben 61 nővér működött.

5 Kórházaik fenntartását az alapítványok mellett különféle segélyek és adományok is segítették, ezeket világi gondnok kezelte. 1867 előtt a kórházi számadások vizsgálatai a Helytartó Tanácshoz, azután pedig a Belügyminisztériumhoz tartoztak. A pozsonyi zárda és kórház számadásait sokszor hibásnak és pontatlannak találták. Többszörös segélykérések is előfordultak. Az 1870-es évek végén tűzkár is sújtotta az épületet.

6 Az anyagi helyzet Pozsonyban valamelyest csak a századforduló után rendeződött. 1907-ben eladtak egy, a tulajdonukban levő házat, s annak árából gazdasági épületeket emeltek, valamint a csatornázást oldották meg.

7 A pozsonyi kórház a XX. század elején 48 ággyal rendelkezett, s csak belgyógyászati osztálya volt, évente 300—350 beteget ápoltak.

8 Úgy tűnik, hogy a kórházakkal jól ellátott Pozsonyban nem vált szükségessé nagyobb arányú fejlesztés. A zárda élete eléggé csendben folyt, különösebb, kiemelkedő esemény nélkül. Még a budai testvérintézményüktől is elzárkózva éltek. A GYÓGYÍTÓ MUNKA FELTÉTELEI A BUDAI KÓRHÁZBAN A budai zárda és kórház élete a pozsonyiénál sokkal mozgalmasabban alakult. Itt is sok nehézség adódott a számadásokkal kapcsolatosan, kaptak rendszeres segélyt is. A vagyoni helyzet deficites volt, az épületek állaga igen rossz volt, esedékessé vált a restaurálásuk. Sokat rombolt az 1876-os árvíz is. A vízvezeték bevezetése is igen megterhelte anyagi helyzetüket.

9 A javulás 1882 után következett be, amikor új gondnokot választottak Blum Béla ügyvéd személyében. O kemény kézzel nyúlt a vagyoni helyzet rendezéséhez. A budai Erzsébet-apácák kórházának fenntartásában jelentős szerepet játszott a Marczibányi házaspár alapítványa. Ez az alapításkor 1806-ban 106 ezer Ft összegű volt, de az idők folyamán devalválódott. Az alapítványi tőkéből még 1810-ben Kecskemét városa nagy összegű kölcsönt vett fel. Blum Béla tárgyalásokat kezdeményezett ennek az ügynek a rendezésére eredménnyel.

10 Igyekezett megfelelő tartalékalapot képezni. A befolyt összegeket takarékkönyvekben helyezték el. A bevételekben az alapítványok és a járulékok játszottak jelentős szerepet, a templomi gyűjtések és az alkalmi adományok jóval kisebb jelentőségűek voltak." A zárda és a kórház telkéből kisajátítás is történt tereprendezés címén 20 ezer Ft értékben. Ennek megtörténte után hozzákezdtek a kórház átépítéséhez. A bővítés a századforduló éveiben is folytatódott. Jelentős lépés volt még a központi fűtés bevezetése és a gőzmosoda felszerelése.

12 Az átépítés utáni állapotot, a most már 62 ágyas kórház helyzetét terjedelmes, nyomtatott jelentés ismertette.

13 5 Szöllőssy i. m. 107. 6 Esztergomi Prímási Levéltár (PL) Simor Cat. 22. 4/2. alcsomó 3788/1879. 7 PL. Csernoch Cat. 22. 8. csomó 1191/1912. 8 Borovszky Sámuel: Pozsony vármegye. Bp. é. n. 389. 9 PL. Simor Cat. 22. 4/1. alcsomó 3968/1981. 10 Uo. 4718/1882. 11 Uo. 2633/1886. 12 PL. Vaszary Cat. 22. 6. doboz, 1886/1905. 13 A Székesfővárosi Szent Erzsébet Apácarend női kórházának jelentése az 1906 évről. Bp. 1907.