Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Büky Béla: Comenius tankönyveinek orvosi vonatkozású szavai és a szóhasználat eszmetörténeti háttere

COMENIUS TANKÖNYVEINEK ORVOSI VONATKOZÁSÚ SZAVAI ÉS A SZÓHASZNÁLAT ESZMETÖRTÉNETI HÁTTERE* BÜKY BÉLA ELŐZMÉNYEK .A. legősibb orvosi vonatkozású szavakat csak a nyelvtudomány segítségével áshatjuk ki távoli, időben tőlünk igen messze eső „homályukból". Hajdú Péter és Domokos Péter „Uráli nyelvrokonaink" címmel írt kézikönyvükben (Bp. 1978.) foglalkoznak néhány idevágó szóval, pl. a hagymáz-zai, a révül-lel stb. Mikola Tibor egy kiadatlan munkája is érint finnugor kori orvosi vonatkozású, vagy inkább pszichiátriai vonatkozású szavakat. Vannak olyan szavaink is — s ennek kiderítéséhez különösen jó forrás az uráli szóállomány készülő, nagyszabású szótári feldolgozása — amelyek csak régebben tartalmaztak orvosi (pl. anatómiai) vonatkozást, s mai nyelvünkben már elveszítették azt. így a maga .selbst' jelentésű szavunk korábbi, ma már nem élő jelentése ,test' Körper' volt, a jó ,gut' melléknév jelentéselőzményei a rokon nyelvekben sok esetben az ,egészséges, gesund' tartalom felé mutatnak stb. A Magyar Orvostörténeti Társaság orvosi nyelvi és nyelvtörténeti témájú megbeszélésein többször szó volt arról, hogy magyarítsuk-e a latin, görög és egyéb idegen eredetű orvosi szavainkat: egyes hozzászólók az erőltetett magyarítás ellen voltak, arra hivatkozva, hogy az orvosi nyelvnek meg kell őriznie a maga titkosságát, rejtjelszerűségét. A legősibb orvosi tevékenység — a sámánkodás jelenségeivel egybefonódva — szintén tartalmazhatott ilyen „titkos", csak a „beavatottak számára érthető" szavakat, szóképleteket. Ezek bizonyára olyan merev, megcsontosodott kifejezések, varázsszavak lehettek, amit a sámánkodók vagy javasemberek emlékezetből hibátlanul el tudtak mondani. Azt ugyan még senki sem hangoztatta — tudomásom szerint —, hogy e varázsszavaknak „titkossága" olyan formában is jelentkezhetett, hogy azok, akik hallották, a mondás folyamatának gyorsasága miatt nem értették: én a , ,titkosság" ilyen természetét sem tartom kizártnak. A Bagonyai ráolvasások elnevezésű nyelvemlék ilyen ősi orvosi „varázslás" emlékét is őrzi a maga archaikus elemeivel (ismert változatának keletkezési ideje: 1488). Az orvosi szó- és kifejezéskincs persze nemcsak az ilyen babonás orvoslás szókincsét tartalmazza már a kezdet kezdetén sem, hanem egyházi szövegekbe nem orvosi céllal beilleszkedő orvosi jellegű szóanyagot is. Az 1510-ben írt Margit-legenád rendkívül nagy mennyiségű orvosi és fiziológiai vonatkozású szót tartalmaz. Ezt a szóanyagot sajnos még senki sem dolgozta fel orvostörténeti szempontból. Mezey László feltevése szerint a nyelvemlék igen ősi előzményre megy vissza: számos nyelvi elemet tartalmazhat a 14—15. századból. Az említetteken kívül — előzményként — már csak ismert forrásokra hivatkozhatunk. Ezeket orvostörténészeink megfelelő gonddal és pontossággal tartják számon; hiszem tehát, hogy így ezek (Schlägli Szójegyzék, Gyöngyösi Szótártöredék, Casanate-glosszák, Murmelius szótára, Pesti Nomenclatura-ja, Calepinus szótára, Verantius Faustus szótára, Szikszai Fabricius témakörök szerinti szótára, Melius Juhász Péter Herbáriuma, Beythe István füvészkönyve, Frankovics * Előadás formájában elhangzott „A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen.