Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Magyar László: Az antik orvostudomány újjáéledése a reneszánsz hatására

Összefoglalásképp megállapítható, hogy az antik orvostudomány újrafölfedezése a reneszánsz idején nem újrafölfedezés, hanem újjáélesztés volt; Az antik orvostudomány hatásának folyamatossága a középkorban szó szerinti újrafelfedezést nem is tett volna lehetővé. A reneszánsz jelentősége e téren nem annyira az antik auktorok, mint inkább az antik szellemiség újjáélesztésében áll, annak a szellemiségnek újjáélesztésében, mely önnön tekintélyeit sem kíméli, ha ezáltal előbbremozdíthatja az emberiség, a kultúra ügyét. SUMMARY Author, while sketching the linguistical, political and cultural reasons calling forth the stiffening, later the revival of the antique medical tradition, attempts to follow the apparently logical course of events, which led first to the cult, then to the criticism, and eventually to the exceeding of the ancient medical views and thoughts. In this respect he attaches great importance to the work of textcriticism, to that of the translation and to the possibilities given by printing. We can read also an analysis here about the revival of the antique medical theories in the 15—16th centuries. The paper particularly treats the rediscovery of the work ,,De Medicina" written by Aulus Cornelius Celsus in the first century A. D., as a peculiar phenomenon of the medical renaissance. With his present work author attempts to prove, that the renaissance did not rediscover, but reinterpreted and used in a new way the antique medical tradition. Author emphasizes that the influence of the ancient medical works remained continual in the middle ages, so a rediscovery, in a strict sense of the word was neither needed, nor possible in the christian west. L. MAGYAR, M. A., Ph. D. research fellow of the Semmelweis Medical Historical Library Budapest, Török u. 12, Hungary H—

1023