Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kubinyi András: A magyarországi orvos- és gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben

gári szinten, megint másutt egy sem. Valahogy ez is összefügg a városok gazdasági helyzetével. Azt hozzá kell tennünk, — és talán ez magyarázza meg a nagyszebeni városi patika nehézségeit —, hogy ott, ahol a patikusok legnagyobb számban és legjobban tudtak megélni, Budán, ott a jövedelmük nagy része nem a gyógyszerekből, hanem más irányú kereskedelmükből származott. A gyógyszerészek tulajdonképpen nem tartoztak az értelmiségi foglalkozásúak közé. Iskolát ugyan kellett végezniük, hiszen, ha másért nem, az orvosi recepteket el kellett olvasniuk. 1507 decemberében pl. kifizetik Bálint budai patikusnak a tőle különböző időben és több ízben az egri püspökség számára vásárolt gyógyszerek árát. Ezeket elég magas összegben, 25—75 dénárért vásárolták különböző orvosok receptjére.

61 Máskor maguk állították össze a gyógyszert, ehhez bizonyára felhasználhattak gyógynövényekből készített összeállításokat

62 stb. Egy-két esetben azt is ki lehet mutatni, hogy legalább az artes fakultásra beiratkoztak, vagy gyermekeiket küldték egyetemre.

63 Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy a középkor végi Magyarországon a két legfontosabb egészségügyi foglalkozás nem volt különösen nagy számban képviselve, de az ezekhez tartozók — elsősorban a fővárosban, valamint néhány jelentősebb kereskedő városunkban — maguknak elég nagy jövedelmet, és ennek megfelelő társadalmi megbecsülést tudtak biztosítani, amit azután inkább a kereskedelemben, várospolitikában értékesítettek. Számuk nőtt, s a városi ,,physicusok" és patikusok megjelenése még akkor is növelte a városi értelmiség létszámát, ha az utóbbiakat szorosan véve tulajdonképpen nem kellene hozzájuk számítani. ZUSAMMENFASSUNG Die gesellschaftliche Anerkennung eines Berufes hängt nicht in geringem Maße davon ab, was für ein Gehalt es dem Menschen einbringt. Das war auch der Fall im Mittelalter. Die Analyse der Berufe des Gesundheitswesens läßt uns in die materielle Lage und auf den Status folgern. Der Verfasser untersucht vor allem das ausgehende 15. und Anfang des 16. Jahrhundert. Er behauptet, daß in Ungarn zu dieser Zeit die zwei gesundheitlichen Berufe — des Physicus und der Apotheker — nicht besonders zahlreich vorkommen, aber ihren Vertretern — besonders in der Hauptstadt bzw. in einigen bedeutenden Handelsstädten — sicherten sie ein ansehnliches Einkommen, damit zugleich eine gesellschaftliche Anerkennung, die im Handel und in der Stadtführung zum Ausdruck kam. Die Zahl der Physcici und Apotheker wuchs ständig, sie motivierte die Schicht der städtischen Intelligenz. A. KUBINYI, M. A., Ph. D, C. Sc. professor of archeology, L. Eötvös University Budapest, Pesti B. u. 1, Hungary, H—

1052 61 Egri számadások 52. 1. (1507. december 2.) 62 Grynaeus Tamás — Papp József: Régi magyar (gyógy)növények, 15—17. század, História pharmaceutica. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 9—10, Budapest 1977, 31—49. 63 Vö. Kubinyi: Az egészségügyi foglalkozásúak i. m. 73, 77. o. 22. j.