Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Magyar László: Az antik orvostudomány újjáéledése a reneszánsz hatására
AZ ANTIK ORVOSTUDOMÁNY ÚJJÁÉLEDÉSE A RENESZÁNSZ HATÁSÁRA* /\z európai természettudomány „hivatalos nyelve" az ókorban a görög volt. A latin kultúrájú Nyugat-Európa így nem csak keresztény szellemiségénél, de nyelvi műveltségénél fogva is elszigetelődött az ókori orvosi hagyománytól. A legjelentősebb görög orvosi művek — elsősorban Galenosz művei — ugyan áthatották a középkor nyugati orvostudományát is, hatásuk azonban csak közvetetten érvényesülhetett. A bizánci birodalom földi s szellemi tartományait egyaránt elhódító iszlám kultúra a 9—10. századra jelentős részben átvette a Mediterraneum görög eredetű tudományos örökségét: a kevéssel előbb végbement nyugati, ún. Karoling-reneszánsz viszont lényegénél fogva, az antikvitás egyéb remekműveit részesítette előnyben a természettudományos (főként görög nyelvű) alkotások rovására. 1 Am az arab orvosok is többnyire csak másodkézből jutottak görög elődeik műveihez. A közvetítő nyelv itt sok esetben a szír volt. 2 A 8—10 századi, csúcspontján lévő arab fordításirodalom azonban még így is az eredetivel szinte egyenértékű műveket hozott létre. Az ébredező nyugati tudományos élet az eredeti szövegek híján ily módon be kellett hogy érje a művek arab másodfordításaival, sőt, a helyzetet még bonyolította, hogy a részben Hispánián, részben Dél-Itálián (az arab befolyási övezeteken) át Európába szivárgó tudomány 3 , mielőtt latinul hozzáférhető lett volna, közvetítőként a héber nyelvet is gyakran igénybe vette. A középkor viszonylag ismert orvosi szövegei ezért legtöbbször négyszeres fordítások voltak: a görög eredetit szírre, szírről arabra, arabról héberre, s héberről latinra fordítgatták 4 : szükségtelen részletezni, milyen hatalmas károkat okozott ez a folyamat a művek formájának s méginkább tartalmának. 5 A nyugati orvosok, ha romlott szövegekkel, s így gyakran félreértett gondolatokkal dolgoztak is, sosem feletkeztek meg teljesen az antik örökségről: a hagyomány hatása folyamatos maradt. Nem is lehetett volna másképp, hiszen az akkori orvostudomány alapja még mindig az antikvitás által létrehozott humorálpathológiai rendszer volt! 6 A könyvnyomtatás megjelenését megelőző évszázadok orvosi tárgyú kéziratainak típusai közül a legtöbb szintén az antik örökséghez kapcsolódik. 7 Közülük a leggyakoribb, a szöveggyűjte* Előadás formájában elhangzott ,,A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen. 1 Mezey, L.: Deákság és Európa. Bp. 1979. 65. 2 Klein-Franke, F. : Die klassische Antike in der Tradition des Islam. Darmstadt 1980, 6. 3 Schipperges, H. : Die Assimilation der arabischen Medizin durch das lateinische Mittelalter. Wiesbaden 1954, (Sudhoffs Arch., Beiheft 3.), 185. 4 Roger Bacon: ,,Opus Minus" ed. J. S. Brewer, 1859, 325. 5 Constantinus Africanus (Opera Ysaac, 1515, 186 v.): ,,Legens itaque in dianamidiis galienipene ita hunc inveni scriptorum errore et vitio depravatum, ut potius auctorem, quam correctorem exigeret . . ." 6 Harig, G. : Mittelalterliche und antike Traditionen in der ärztlichen Ausbildung der Renaissance. Kilo, 61, 1979, 2, (525-532. p.) 527. 7 Baader, G. : Handschrift und Inkunabel in der Überlieferung der medizinischen Literatur. Wege d. Forsch., 363. Medizin in der mittelalt. Abendland. Darmstadt 1982, 361. és köv. MAGYAR LÁSZLÓ
