Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kubinyi András: A magyarországi orvos- és gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben
rétegnek volt tekintélye és megfelelő jövedelme, de hogy a tevékenységükre igényt tartók csak egy szúk, bár esetenként magas tiszteletdíjat fizető rétegből kerültek ki, az is igazolja, hogy többségüknek volt ideje az orvosi működésükkel szerzett tekintélyüket felhasználva jövedelmező mellékfoglalkozást folytatni. Többségükben olasz egyetemeket végezve bizonyára a budai humanista körben is szerepet játszottak. 52 Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmilag bizonyos súlyt jelentő második rétege a gyógyszerészekből került ki. Helyzetük sokban analóg az orvosokéval. A városi gyógyszertárak, és így a városoktól fizetett gyógyszerészek korszakunkban tűnnek fel, megint csak az erdélyi szász városokban. 53 Nagyszebenben már 1494-ben van városi gyógyszertár, 1495-ben a városi gyógyszerész 10 Ft fizetést kapott, bár a gyógyszertárért bért kellett fizetnie a város számára. 1524-ben azután, amikor András doktor, a városi ,,physicus" közéleti elfoglaltsága miatt lemondott állásáról, egy János doktor nevű ,,physicus"t fogadott fel a város. Mivel azonban a városban nem volt gyógyszerész és patika (!), nem volt hajlandó maradni, és visszament Budára. A városnak meg kellett térítenie költségeit, 25 arany Ft-ot fizettek neki. 54 Ez július 15-én történt. Augusztus 28-án azután a nagyszebeni polgármester 70 Ft-ot fizetett András doktor városi ,,physicus"nak a patikára és annak tartozékaira. 55 Ez után vette fel a város a már említett olasz orvost, a következő évben pedig már az új gyógyszerésznek folyósítanak 250 Ft kölcsönt a patika berendezésére. (Az összeg egy része visszafizetésével még két évtized múlva is hátralékban volt.) 56 A kissé részletesen tárgyalt adatok nagyon tanulságosak. Mutatják, hogy még egy Nagyszeben nagyságrendű városban sem tudott teljesen megélni a gyógyszerész, valamint azt, hogy az egyetemi képzést kapott orvosok rá voltak már utalva a gyógyszerészekre, azok azonban ennek ellenére nem feltétlenül tudták megélhetésüket biztosítani. A gyógyszerészek fizetése szükségképp alacsonyabb volt az orvosokénál, mint ahogy arra feljebb már utaltunk. A szebeni példában csak az a különös, hogy a gyógyszerészek nem csupán orvosságokat készítettek és árultak, hanem fűszerekkel, gyertyákkal, pálinkával stb. is kereskedtek, és így a városi kereskedő polgárság vezető rétegéhez tartoztak. Vagyonukra utal pl. a budai gyógyszerészek szőlőbirtokának nagysága, de az is, hogy többen bejutottak a városi tanácsba, sőt Budán városbíró is lett egy patikus. 57 Hasonló példákat más városokban is lehet találni, bár kisebb mértékben mint Budán. Pozsonyban is éltek gazdag gyógyszerészek, akik közül városi tanácstagok is kerültek ki. Pozsonyban különben gyakran tanú végrendelkezéseknél a patikus, úgyhogy szinte az a gondolat is felvetődik, hogy nem csupán tekintélyes polgárként, hanem egészségügyi tanácsadóként is kerültek a haldoklók betegágyához. 58 Inkább csak a gazdagabb városokban találjuk meg őket, de ott sem mindenütt. Besztercebányán pl. 1526-ban csak egy patikus volt, adója 4 Ft, a középpolgárságénak felelt meg. 59 Hasonlót mondhatunk Sopronról. 60 Azaz: voltak városaink, ahol több és jól kereső gyógyszerész élt, máshol kevés, de csak középpol52 Ezt pontosan tudjuk Giulio de Miliő királyi orvosról, aki latin verset írt Konrád Celteshez. Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. Bp. 1880, 76—79. 53 Vö. pl. Stefan Pascu: Mestesugurile din Transilvaniapina in secolul al XVI-lea, H. n. 1954, 224. 1. 2. j. 54 Herbert i. m. 8, 10, 19, 1. 11. j. 55 Uo. 23. 1. 26. j. 56 Uo. 10. 57 Kubinyi: Az egészségügyi foglalkozásúak i. m. 73—74. 58 Ortvay i. m. II/4. k. 275-281. 59 Peter Ratkos: Dokumenty k banickemu povstaniu na Slovensku (1525—1526). Bratislava 1957, 261. 60 Házi i. m. n/5. k. 46, 52.
