Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kubinyi András: A magyarországi orvos- és gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben

tett egri püspökségi kormányzó, aki később háziorvost fogadott fel, 1507 nyarán, budai tartózkodása alatt 15 napig feküdt betegen, ez alatt két, nevük alapján olasz orvos: Joannes Jacobus Cornatus és Jeronimus de Cesena kezelte. A két orvos ezért — igaz, néhány hónapi késéssel — együtt 10 Ft honoráriumot kapott.

24 Mindkettő királyi orvos volt, az elsőt küldte pl. II. Ulászló király 1502-ben a beteg Geréb László kalocsai érsekhez azzal, hogy összes orvosai közül a legjobb és a leggyakorlottabb.

25 Biztos, hogy nem volt azonos kortársával, Johannes Jacobus de Angellisszel, Corvin János herceg zágrábi orvosával,

26 aki magát horvát grófnak és velencei polgárnak kiadva 1493-ban szerezte meg az orvosdoktori fokozatot.

27 Mint látjuk, ezek a feudális szolgálatban álló orvosok jelentős és jól honorált magánpraxissal is rendelkeztek, de ez a megállapítás nemcsak rájuk, hanem a városi orvosokra is vonatkozik. Fentebb — vezetékneve említése nélkül — szóltunk András nagyszebeni városi physicus-ról. Róla olvashatunk az 1514-es parasztháborúról verses munkát író Stephanus Taurinus művében. Taurinus, különben Várdai Ferenc erdélyi püspök helynöke könyve dedikációjában ír hosszas betegségéről, ami miatt műve írásában nem tudott előre haladni, míg végre Nagyszebenből elhívatta Andreas Solingust, a filozófia és az orvostudomány doktorát, hogy gyógyítsa meg.

28 A hálás beteg lelkendező szavai az ebben az időben már várospolitikával foglalkozó nagyszebeni városi orvosra — kiről már megemlékeztünk — vonatkoznak. Mindez világosan mutatja, hogy a későközépkori magyarországi orvosok bevételük nagy részét nem fizetésükkel szerezték meg. A magánpraxisból származó jövedelem bizonyára nem egyszer felülmúlta fizetésüket. Az orvosok különben olykor levélben is adtak orvosi tanácsot, nyilván honorárium fejében. így fennmaradtak H. Ulászló másik udvari orvosának, Giovanni Manardinak Szálkai László váci püspök, Thurzó Elek, Frangepán Mátyás gróf, valamint egy bécsi kanonok számára írt orvosi levelei.

29 A magánbetegekkel való foglalkozás azért is fontos volt számukra, mivel a feudális úr, aki alkalmazta őket, igen gyakran adós maradt fizetésükkel. Láttuk, hogy Estei Hippolit érsek orvosa nem kapta meg teljes évi járandóságát, de Manardinak is igénybe kellett mind Estei Hippolit, mint Bakócz Tamás bíboros támogatását vennie, mert a király nem folyósította udvari orvosi fizetését.

30 A bizonytalanul megkapott járandóság ellenére valamely nagyúr — és főleg a király — szolgálata számos előnnyel járhatott az udvari, ill. háziorvos számára. Nemességet kaphatott, mint a bécsi eredetű Kuntstock Gergely

31 budai orvos, esetleg birtokadományban is részesülhetett. így lett pl. a Losoncziak orvosából, Nicolaus de Monte doktorból nemes Bezdédi Miklós birtokos nemes.

32 1495-ben a pécsi püspök orvosának Baranya megyei birtokát, 19 jobbágyportát ment fel a király az adófizetés alól. A kincstartó azonban épp a pécsi püspök, Ernuszt Zsigmond volt, aki lehet, hogy fizetéshátralékát törlesztette államköltségen, de az is lehet, hogy a királyt gyógyította, aki akkor meg is fordult Pécsett.

33 Valószínű különben, hogy az ismeretlen nevű orvos a birtokot is honorárium fejében, esetleg szolgálati birtokként kapta. 24 Uo. 1507 okt. 10. (50. 1.) 25 Fógel József: //. Ulászló udvartartása (1490—1516), Bp. 1913, 94. 26 András Kubinyi: Fragen der städtischen Gesundheitspflege in den mittelalterlichen Städten Ungarns, Stadt und Gesundheitspflege, hrsg. v. Bernhard Kirchgässner und Jürgen Sydow, Stadt in der Geschichte, Bd. 9. Sigmaringen 1982. 96. o. 8. j. Ott még nem zártam ki a két személy azonosságát. 27 Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221—1864, Bp. 1941, 379. 28 Stephanus Taurinus: Stauromachia id est cruciatorum servile bellum. Ed. Ladislaus Juhász. Bp. 1944, 2. 29 Herczeg Árpád: Manardus János (1462—1536) magyar udvari főorvos élete és müvei, Bp. 1929, 39—43. 30 Uo. 17. 31 Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV—XVI. század fordulóján, Comm. Hist. Artis Med. 54 (1970), 66—67. 32 Kubinyi: Gesundheitspflege i.m. 96. 33 Engel i. m. I. k. 143. A király 1495. március 2 és április 6 között tartózkodott Pécsett. Sebestyén Gyula: A magyar királyok tartózkoáási helyei, Bp. é. n. 95.