Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Kubinyi András: A magyarországi orvos- és gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben
állapodni, és hogy az illetőnek milyen személyi kapcsolatai voltak, illetve milyent tudott magának kiépíteni. Annyi azonban mégis világos, hogy a városi „fizikusok" fizetése nem érte el, vagy csak kivételes esetekben a feudális urak háziorvosaiét, és nem sokkal különbözött a másik városi értelmiségi rétegétől, a tanítókétól, a gyógyszerészek fizetését pedig csak kicsit haladta meg. Ha azonban tovább vizsgáljuk a bérviszonyokat, a városi értelmiségiek anyagi helyzete még rosszabbnak tűnhet fel. Korszakunkban egy gyalogos katona havi zsoldja 2 Ft, míg egy lovasé 3 Ft volt általában. A napszám 6—10 dénár között váltakozott, ami azt mutatja, hogy a napszámos körülbelül azonos jövedelmi kategóriába tartozott a gyalogos katonáéval. 18 (Egy forint száz dénár volt.) A városi orvos fizetése tehát átlagosan a lovaskatonáénak felelt meg, bár lehetett kevesebb, egyes esetekben több, a gyógyszerészek viszont a gyalogos, ill. a napszámos fizetése szintjén kaptak hivatalos járandóságot. Az összehasonlítás azonban abban sántít, hogy sem a napszámos, sem a zsoldos nem számolhatott állandó, egész havi fizetéssel. A városi fizetéseket a városi árakkal kell összehasonlítani. Brassói példát véve 1522-ből — nagyjából egy időből a fizetésekkel — Zápolyai János vajda november 14—17-i megvendégelése alkalmából többek közt a következő kifizetések történtek. (50 aszper ért egy Ft-ot, azaz két dénár egy aszpert.) Besózott ponty darabja 3 aszper; 200 citrom 20 aszper; fogoly 2 aszper; nyúl 6 aszper; lúd 4 aszper; 25 tyúk 28 aszper. Egy ökör másfél forintba, egy borjú 32 aszperbe került. 19 Ugyanakkor egy pár csizma 28—36 aszperbe került, egy hacuka (felső ruha) 1 Ft 10 aszperbe. 20 Mindebből az következik, hogy a 24 Ft-os fizetés nem sokkal haladhatta meg a városi létminimumot. Úgy tűnik tehát, hogy leszámítva az udvari orvosokat, az egészségügyi foglalkozásúak jövedelme tulajdonképp nem volt magas. Furcsa az is, hogy a brassói iskolamester, aki pedig csak az artes fakultásának baccalaureusi fokozatát szerezte meg, 48 Ft, míg ugyanakkor az ottani városi orvos csak 40 Ft fizetést kapott. Pedig az utóbbinak is el kellett végeznie az artest, de ott nem csupán baccalaureusi, hanem magisteri fokozatot is kellett szereznie, és csak utána járhatott az orvoskarra és szerezhetett doktori címet. A tanítónak tehát csupán két, míg az orvosnak 8—10 évet kellett egyetemen tanulni. 21 Ha valóban csupán annyit kerestek volna az orvosok, mint amennyi a szerződésben lekötött (és nem mindig folyósított) járandóságuk volt, akkor az említett ferrarai olasz orvos bizonyára nem szegődött volna el Egerbe, sőt nem is maradt volna Magyarországon. Az orvosok jövedelmét és társadalmi súlyát nyilván nem csupán fizetésük jelentette. A korabeli hivatásos ügyvédek közül azok, akik valamely nagyúrhoz szegődtek director causarum-ként, ügy igazgatóként, emellett kiterjedt, ügyenként fizetett magánpraxist is folytattak, 22 ugyanez mondható el az orvosokról is. Erre vonatkozóan egy-két adat. 1507 nyarán az egri püspökség egy olasz alkalmazottját Bélapátfalván egy verekedés során súlyosan megsebesítették. Kezelését egy egri borbély vette kezébe, aki ezért három nap (!) alatt összesen 2 Ft-ot kapott. A páciens azonban nem bízott meg a borbélyban, ezért Budáról elhívták Mantuai Jakab olasz orvost, akinek nem csupán útiköltségét fizették ki, hanem 16 napi kezelésért még 19 Ft-ot is adtak honoráriumként, azaz a brassói városi orvos évi fizetésének körülbelül a felét. 23 Az előbb emlí18 A zsoldra ld. pl. Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez, Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 25 (1978) 201. (Megjegyzem, hogy a 3 Ft a nehéz fegyverzetű lovasok zsoldja volt, a könnyű lovasok — akár a gyalogosok — havi két forintot, de ezen kívül még évi 10 Ft értékű sót kaptak, azaz havi átlagjövedelmük 2 Ft 83 dénár volt.) A napszámbérekre ld. bármely korabeli számadást. 19 Quellen z. Gesch. d. St. Kronstadt i. m. I. k. 455—457. 20 Uo. 292, 335, 336, 345, 364, stb. (csizma), 329 (hacuka.) Az ing ugyanakkor 8—10 aszperbe került, u. o. 473, 474, 542, 585. stb. 21 Tönk Sándor: Erdélyiek egyetemre járása a középkorban. Bukarest 1979, 97. 22 Kubinyi András: írástudás és értelmiségi foglalkozásúak a Jagelló-korban, Kumorovitz-emlékkönyv. Bp. 1984, Magyar Herald Nr. 5., 186-208. 23 Egri számadások, 1507. augusztus 26, 27, 28, szept. 11. (47—48. 1.)
