Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Téglásy Imre: Conrad Gesner és magyar barátai

,,Sem Latium, sem Hellász nem szült bárki olyat, aki nála többet írt vagy adott volna ki. Több nyelven is értő tolmács volt ő, aki oly sok eltemetett emléket hozott napfényre ismét, ahány író csak létezett. Nem volt a természetben, a csillagok között, a költészetben, a nyelvek közt, a filozófiában oly rejtett dolog, amit Gesner meg ne ragadott volna, amit ne akart volna közzétenni, amit sok emberrel meg ne ismertetett volna, és kevés dologban kellett szégyenkeznie, mert elégedett volt ő a maga közepes sorsával, és nem vágyódott sem az udvarok, sem a zsivajgás, sem a talmi rangok után. Hazaszeretetének szép tanújelét adta, mikor tehetségével hírt szerzett neki, a halál csak hamvát kapta meg. Ó Apolló, bárcsak elkészíthette volna még a nagy jüvészkönyvet, azt várta az orvostudomány. Bármi jó van a tudományban, azt ő nem rejtette véka alá, és lecsillapodtak nála az elmérgesült viták.

58 De nem akarta Isten, hogy árnyak mögé és rejtett dolgokba lássunk, e tiszta életművet gyásszal zárta le. Ámde hírnevét így sem törlik el most már az évek, elterjed az minden országban, az egész világon." ZUSAMMENFASSUNG Conrad Gesner (1516—1565) — der aufgrund seines Werkes Bibliotheca universalis (1545) von der Nachwelt mit dem Titel , ,Vater der Bibliographie" geehrt wurde — registrierte in seiner Arbeit auch Werke zahlreicher ungarischer Verfasser. Die Studie befasst sich vor allem mit der Analyse des ungarischen Materials, und weist darauf hin, dass Gessner, der mit mehreren zeitgenössischen ungarischen Humanisten befreundet war, von ihren Werken schon vor ihrer Veröffentlichung, Kentniss hatte. Das philologische Werk Gesners: Mithridates (1555) ist eine besondere Analyse, dessen wahrscheinliche Informatoren in seiner Studie auch vorgestellt werden. Da dieses Werk eine interessante kritische Beurteilung über die erste, in ungarischem Druck erschienene Übersetzung des Neuen Testaments, über das 1541 erschienene Werk János Sylvesters enthält, ist die Beurteilung des Ursprunges überaus wichtig. Diesem Ursprung nachzukommen macht das Crato v. Kraftheims Dum ingenio famam, morte dedit cineres. Phoebe vtinam nobis plantarum grande volumen Absoluisset, erat cur Medicina velit. Parte tui latitas nulla magis, hicque pwfectae , Lites obscurant quidquid in arte boni est. Sed Deus hic vmbras, rerumque aenygmata scire Non cupiens, liquidum funere rupit opus. Nomen piagas omnes, peruolitatque polos. Zsámboky versét közli Simler op. cit. K 4™ 58 Gesner szép tanúbizonyságát adta a felekezeti kérdéseket a békességnek alárendelő ember humanista magatartásának, melyről Simler is megemlékezik. , ,Sok olyan emberrel barátkozott, akiknek a véleménye vallási kérdésekben eltért az övétől..." Simler op. cit. D 4

r