Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Téglásy Imre: Conrad Gesner és magyar barátai

valaha Gesneré volt, Zsámboky küldhette neki ajándékba.

52 Gesner maga is többször utalt leveleiben arra, hogy Zsámboky val kapcsolatban áll.

53 1565. szeptember 8-án például, közvetienül halála előtt egy Zsámbokytól kapott, görög nyelvű botanikai kézikönyv használatáról számol be.

54 Zsámbokynak Gesner iránt tanúsított önzetlenségét dicséri egyébként évekkel később Caspar Wolfis, Quintus Serenus Sammonicus orvosi tankölteményének kiadójaként: , ,A hírneves Zsámboky János mindazokat a helyreigazításokat és javításokat, melyeket egy régi kéziratos példány alapján állított össze Q. Serenusra vonatkozólag egy valahol Franciaországban lévő mű alapján, becses és nagyvonalú gesztussal Gesnernek ajándékozta. Méltó, hogy hálát mondjunk ennek a nagy embernek mindazért a nagy jóindulatért és szeretetért, mellyel annak idején Gesner iránt viseltetett, mind pedig azért, amit az orvostudomány támogatásáért tett."

55 Zsámboky és Gesner barátságának, munkatársi kapcsolatának eddig még nem értékelt mozzanatát kutatjuk a helvét és pannon tudós önbibliográfiájában. Zsámboky nemrég előkerült nyomtatott önbibliográfiája feltűnő szerkezeti egyezést mutat Gesnernek azzal a levelével, melyet 1562-ben a maga által kiadott könyvek bibliográfiai leírásával együtt küldött egy angol barátjához, és amely később nyomtatásban is megjelent. Zsámboky egyleveles nyomtatványa éppen úgy tartalmazza a maga által kiadott könyvek címét, megjelenési helyét és évét, ahogy azt a korábban publikált Gesner-féle önbibliográfiánál látni. Zsámboky a zürichi tudós barát példáját követve szintén közzétette azon művek listáját is, melyek megjelenés előtt álltak és ezzel együtt azon általa gyűjtött kéziratok jegyzékét is, amelyeknek közzétételére tudós társait biztatta. Úgy gondoljuk, nem alaptalan tehát kölcsönhatást látnunk Gesner De libris a se editise (1562) és Zsámboky Catalogvs librorvma (1583) között abban az értelemben, hogy a svájci tudós teljesítménye a magyar bibliográfus munkájának mintájául szolgált.

56 Az 1565-ös zürichi pestisnek áldozatul esett Gesnert szinte az egész tudós világ gyászolta. Az emlékére kiadott gyászvers-gyűjteményben Theodor de Bèze, Paul Melissus, Nicolaus Reusner és más híres személyiségek mellett ott olvasható , Joannes Sambucus Pannonius" búcsúverse is:

57 52 Lelőhelye: Zürich, Zentralbibliothek, Kanton-, Stadt- und Universitätsbibliothek Gal Tz 495. A zürichi könyvtár katalógusának állításával ellentétben Zsámboky töredékesen olvasható, sajátkezű ajánlásán kívül (,,D. Gesnero . . .") e cikk írója nem találkozott Gesner bejegyzéseivel. Gesner egykori könyvtárában megvolt egyébként Zsámbokynak Szigetvár ostromáról szóló műve: ,,Obsidio Zigethiensis An. MDLVI descripta Viennae" [1558] (RMK III. 450.) Zürichi jelzete: Z 20.956 53 , ,De litteris meis Viennam curaris gratias ago: et nunc quoque ad D. Sambucum scribo, eius ad D. parentem tuum admonitus. ",,£>. Sambucum tarn cito Hieras meas (tua diligentia) accepisse ac respondisse, miratus sum. ' 'Gesnernek 1565. november 5-én Adolph Occo orvoshoz intézett, fent idézett zürichi levelei: Gesner, C., Epistolae medicinales . . . 78

v

—79" 54 ,,In Lexico Graeco rei herbariae, quod Sambucus nunc ad me misit, innumeris erroribus refertum, verba haec invenio ..." Op. cit. 81 ' 55 Caspar Wolf 1581-ben, Zürichben adta ki Quintus Serenus Sammonicus Médicinale poemáját. Zsámbokyról e kiadás előszavában tett nyilatkozatát idézi Weszprémi I. Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz. Második rész. Budapest 1968. Nr. 26. 56 Borsa—

Walsh op. cit., Gesner: Epistola de libris e se editis In Simler op. cit. 57 ,,Haud Lati um quenquam, non Hellas protulit vllum, Hoc qui scripsisset plura, vei ediderit. Interpres varias, monumenta quot ille sepulta Restitua luci, quot dedit ingenij. Nil adeo abstrusum naturae, nil fuit astris, Nil Phoebo, Unguis, Balde, sophista tibi: Quod non Gesnerus tenuisset, tradere nosset, Multis quod docuit, poenituitque minus. Quippe sua felix mediocri forte nec aulas Nec strepitus voluit, non titulosque leues. Seruivit Patriae pulchrum testatus amorem,