Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Szentgyörgyvölgyi Gábor: Újabb adatok Bánfihunyadi János életéhez (1576—1646)
része költözött. Itt működött a „két haza" legnépesebb ötvöscéhe. Létszámuk a 16. században 125 fő, a 17. században 120 fő volt. 25 A háborús viszonyok ellenére sem csökkent az ötvösművek kereslete. A földrajzi felfedezések révén exotikus állati, növényi eredetű anyagok felhasználására is sor került. Főként német és török közvetítéssel áramlott be a kereskedelem csatornáin a különféle kagyló, csiga, gyöngy, korall, bezoárkő, kókuszdió, elefántcsont, hogy részben kegytárgyak, divatékszerek, részben gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök készüljenek belőlük. A korabeli orvostudomány és az ötvösök tevékenységének összefüggéseire mutatott rá Kecskeméti W. Péter ötvöskönyvében. 26 A korszellem, a szükség és az orvos- és gyógyszerészhiány az ötvösöket is az egészségügy határmezsgyéjére sodorta, miként a borbélyokat a sebgyógyítás területére. 27 Európa-szerte újraéledt a drágakövek gyógyító erejébe vetett ősi hit. Az ötvösök munkája nyomán a betegséget elhárító gyógyító kövek művészi kiképzést kaptak mint gyűrűk, karperecek, nyakba akasztható talizmánok, amulettek. A drágakövek pora gyógyszerként került forgalomba. (Még 1796. január 4-én is Debrecen város gyógyszertárának leltári jegyzőkönyvében a gránát, a bezoár, a judakő, a hyacintus, a lazuli, a smaragd, a zafír gyógyszerként szerepelt.) 28 A hadicselekmények következtében az ötvösökre más, egészségügyi jellegű feladatok is vártak. A tehetős koponyacsont-sérültek, a durván extrahált fogúak részéről a hiányok pótlása, a protetikai helyreállítás igénye jelentkezett. 29 A megoldást arany- és ezüst lemezekből készített protézisek, obturátorok, elefántcsontból vagy vizilófogakból faragott és nemesfém ligaturával rögzített fogpótlások jelentették. Joggal feltételezzük, hogy Bánfihunyadi János szakmai tudása kora színvonalán állt, s szakmája határterülete, így a speciális egészségügyi kérdések sem voltak számára ismeretlenek. Kassa, 1604. november 12-től Bocskai István haláláig (1606). december 29.) fejedelmi székhely, főurak, katonák, diplomaták találkozó helye, élénk forgalommal a tulajdonképpeni császárváros, Prága felé. Ötvösünk 1606. május 3-án kelt levelében tudatta sógorával, hogy Kassát készül elhagyni. Még sor került személyes találkozásukra — értékeit Forintverő Jánosra bízta —, de hogy bevárta — e a fejedelem halálát vagy sem, bizonyosan nem tudhatjuk. A kassai ötvösökre a legnagyobb vonzerőt Prága gyakorolta. II. Rudolf (1552—1612) Prágája Európa művészeti és tudományos fővárosa, az alkimisták központja, sosem látott fénnyel ragyogott. Itt szabott új irányt a matematikának és csillagászatnak Tycho de Brahe után Johann Kepler, nyilvános boncoláson itt engedett bepillantást az emberi szervezet makroszkópos szerkezetébe Jeszenszky János (1566—1621) 30 , aki ismerte és ismertette Ambroise Paré (1509—1590) protetikai munkásságát is. 31 A Hradzsin laboratóriumokká alakított termeiben éjjel-nappal lobogtak az olvasztókemencék tüzei. Az aranyművesek, vegyészek, szédelgők népes csapatát maga a császár vezényelte a híres-hírhedt Jeronimo Scotto közreműködésével, aki állítólag „magateremtette" aranyból verette emlékérmét. 32 A rövid fénykor nem tartott sokáig. Rudolf egészségét aláásta a 25 Pallai Sándor: Ötvösművészet. 2. kiad. Bp. 1972. 232.; Mihalik József: Kassa város ötvösségének története. Bp. 1900. 349. 26 Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter ötvös-könyve. Archaeológiai Értesítő. Bp. 3. (1884). 27 Szentgyörgyvölgyi Gábor: Erdélyi történetírók egészségügyi közlései a török időkből. Orvosi Hetilap. 125. (1984) 14. 28 Rótschnek V. Emil: A Debrecen-Biharmegyei Gyógyszerész-Testület és az Altalános Magyarországi Gyógyszerész Egylet III. ker. TV. Járás gyógyszertárai, testülete és egyletének története alapításuk óta. Debrecen 1882. 118. 29 Huszár György: A magyar fogászat története. (Az Országos Orvostörténeti Könyvtár kiadványa.) Bp. 1965. 27-28. 30 Ruttkay László: Jeszenszky (Jessenius) János és kora 1566—1621. Bp. 1971. 31 Salamon Henrik: A magyar stomatológia (fogászat) története. Bp. 1942. 18. 32 Alkímia címszó alatt közli az éremképet a Tolnai Világ lexikona. I. Bp. 1912. 325.
